Verseghy Ferenc
(1757-1822)

Hirdessék ëgyëbek más várasit ősi Hazánknak,
hol dühödő ostromlatok által
vérpatakok folytak, vagy lágy pompának eredvén
dúzs Nëmësink, palotákot emeltek!
Én kül Szolnoknak sükeres térségeit áldom,
hol rëmëgő szëmeimbe az első
napragyogás ötlött. Itt hempëlyëg enyves iszapjánn
a’ Tiszavíz; itt omlik ölébe
Zagyvánk. Egybevëgyűltt vizeinn a’ szőke folyónak
a’ szép híd: a’ Szandai dombig
két sor fűzfa között izmos töltésëk; utánnok
szőllők a’ Varsányi határig.
Legmagosabb partyánn a’ víznek látszik az ëgyház,
a’ sótár ‘s a’ hajdani földvár.
Mindën ëgyéb tájánn dúzs rétëk, barna barázdák,
zöld legelők elëgyítve tenyésznek.
És hogy legböcsösebb díszét ëgyszërre kimondgyam:
szinte azon partyára emeltek
a’ két ëgybefolyó víznek, hét régi vezéri
honnyokbúl kiszakadtt Eleinknek,
tizszáz évek előtt, ëggy várfokot a’ nyilak ellen,
mëllyre utóbb a’ mostani épűlt.
 
Külső Szolnok (1805)