<VISSZA<

SZENTI ERNŐ   SZENTI Ernő (Hódmezővásárhely, 1939.) Hódmezővásárhelyen születtem 1939-ben. Földrajz-rajz tanári diplomámat a Szegedi Tanárképző Főiskolán szereztem. 1961-ben a Kisújszállási Kossuth Lajos Általános Iskolához kerültem, ahonnan harmincnyolc évi tanárkodás és három évtizedes megyei rajzszakfelügyelősködés után 1999-ben mentem nyugdíjba. A tanári munka mellett tevékenységemben kiemelt szerepet kapott a képzőművészkedés. Számtalan csoportos és egyéni kiállítás résztvevője voltam. Országos lapok - így az Élet és Irodalom, a Tiszatáj, a Magyar Nemzet közölte rajzaimat. Nem kevés esetben. Viszonylag későn, 1975-ben kezdtem el verseket írni. A Miskolcon megjelenő Napjaink mutatott be 1976-ban. 1982-ben verseimmel harmadik díjat nyertem Salgótarjánban a Madácj irodalmi pályázaton. A megye tollforgatói, képzőművészei a Tükörképek című antológiában mutatkoztak be első ízben. Ezt tíz év múlva A szelek útja című kötet követte. Első önálló kötetem Léghajón a mélybe 1992-ben jelent meg. Ezt követte a Mikor szó érint szót (1996) Édes önbosszantás (1998). Az előzetes tervek szerint negyedik kötetem a Felsőmagyarországi Kiadónál jelenik meg, még az év vége előtt. 1997-ben tagja lettem a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek. A havonkénti összejövetel színhelye Óbuda, Kéhléi Vendéglő. A Jászkunság című megyei kiadványban, a Hitelben, A Pannon Tükörben, a Palócföldben, a Parnasszussal együtt megjelenő Esőben, a Klárisban és még néhány megyei lapban kaptam publikálási lehetőséget. Verseimben egymásba fonódottan jelenik meg a képszerűség, intellektuális beállítottságom és a nyelvi szuverenitás, az asszociációs készségnek biztosított szerep. Érzelmi kötődésem a városhoz kölcsönös. Ezt jelzi az 1998-ban kapott Arany János díj is. Kisújszállás, 1999. október 28. A szerző közlése