<CÍMLAP<

<Tartalom<

<Előző<

 

 

1. AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM ÉS A KÖNYVTÁR SZEREPE

Az ipari társadalom információs társadalommá való átalakulása, az információs robbanás ellenére fellépő információ "éhség" és az elektronikus forradalom megváltoztatta, percről percre folyamatosan alakítja a hagyományos könyvtárakat, amelyek próbálnak megfelelni az elvárásoknak.

Először elektronikus könyvtárakká váltak és számítógépesítéssel próbálták állományuk dokumentumainak feltártságát maximalizálni, a rutin feladatokat automatizálni, szolgáltatásaik körét bővíteni.1

Itt mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, hogy - véleményem szerint - nem megfelelő az "elektronikus könyvtár" kifejezés, hiszen ezek a könyvtárak elektronikus dokumentumokat tárolnak.

A közművelődési könyvtárak számítógépes infrastruktúrájának kiépítése Magyarországon több mint tíz éve, 1984-ben kezdődött a zömében Commodore-64 típusú mikroszámítógépek üzembe helyezésével. Árfekvésük alapján ezek megvásárlására tudtak az intézmények támogatást kérni fenntartójuktól, a megyei és városi tanácsoktól. 2

A Commodore-64 a játékszámítógépek kategóriáján belül ugyan egy nagyon jól sikerült, rugalmas, értelmes kis gép, de nyilvánvalóak korlátai: nem alkalmas egy megyei könyvtár hagyományos tevékenységének kiváltására, csupán az első lépcsőfokot jelentheti.3

A közművelődési könyvtárakban való megjelenésüket több témával kapcsolatos publikáció úgy értékeli, hogy ez az időszak hozzájárult a számítógépes kultúra kialakulásához, természetessé vált a számítógép használata, gépismeret.4

A tömeges információk feldolgozása fáradtságos munkát igényel. A nem kis fáradtságot igénylő feldolgozást leegyszerűsíti a számítógépesítés.

Az utóbbi évek alapvető változásokat hoztak az információhoz jutás folyamatában. A személyi számítógépek és a hálózati technika elterjedése újfajta kapcsolatok kiépítését tette lehetővé. Megváltoztatta az információhoz jutás folyamatát a barátságos felhasználói felületek kialakítása: a felhasználók kezébe adta a közvetlen információszerzés lehetőségét.

Az új feltételek között a társadalmi fejlődés legfontosabb tényezője világszerte az információ lett. Az ún. információs társadalom az információs technológiák és a távközlés fejlődésének köszönhetően napjainkban már valóságosnak mondható.

Az információs társadalom egyrészt az ismeretek és a kultúrák egymásba fonódását idézi elő, másrészt több szabadságot, jogot és lehetőséget biztosít mindenki számára. Alapjait az infrastruktúra teremti meg. Az információk tömeges birtoklása még nem jelent ismeretet. Tudásnak csak a válogatott és rendszerezett információhoz való hozzáférés tekinthető.

Az információs társadalom kialakulása több változást hoz a gazdasági és társadalmi életben. A nagyvállalatok belső célokra alkalmazták a számítástechnikát, azonban a piaci igények jobb és gyorsabb felismerése, kielégítése érdekében vevőre orientált rendszereket szerveznek.

A nyilvános könyvtári ellátási rendszer az információs társadalom alapvető információs szolgáltatási rendszere, amely állampolgári jogon biztosítja az információkhoz való szabad hozzáférést. Alapintézménye a könyvtár, amely az információ gyűjtésével, feltárásával és szolgáltatásával foglalkozik.

Az új információs és kommunikációs technikák elterjedése átformálja az információs igényeket is. A könyv többé már nem a tudásközvetítés elsődleges eszköze, hiszen napjainkban az aktuális információk zöme adatbankokban, illetve CD-ROM-okon található.

Alkalmazkodnia kell a könyvtáraknak a megváltozott információs igényekhez. Kínálatával és szolgáltatásaival föl kell kelteni az információ iránti érdeklődést minden társadalmi rétegben, továbbá, biztosítani kell a hozzáférést.

Az információs igényeket ma még leginkább a rendelkezésre álló információs eszközök, könyvek, filmek elégítik ki.

Az információt keresők és az információk között közvetítő szerep hárul a könyvtárra. A német könyvtáros egyesületek szövetségének stratégiai röpirata erős igényeket állapít meg: Az információs igény a társadalom minden területén: az oktatásban és a kutatásban, a mindennapokban és a munkában olyan óriási, mint még soha, és ez az igény gyorsan nő.5

A hálózati kommunikációs technológia - a telefon, telefax, műhold, kábeltelevízió, személyi számítógép - elterjedése alapvetően megváltoztatta az információkhoz való hozzáférés lehetőségét. Megnőnek az információközvetítés iránti igények és a technikai lehetőségek.

Átalakulóban vannak az információs igények és az információközvetítés . A könyvtárak feladata, hogy az információhoz való hozzáférést biztosítsa mindenki számára társadalmi korlátok nélkül. Képesnek kell lenniük arra, hogy a hatalmas információáradatban megtaláljuk a keresett információt és megállapítsák az értékét. Ehhez a technológiai és keresési eszközöket ismerni kell.

A modern technikák alkalmazása, e technikai eszközök biztosította lehetőségek beépítése a könyvtári szolgáltatásokba elengedhetetlenül szükséges.

Az informatikai és egyáltalán a digitális információ berobbanása Magyarországon egybeesett egy politikai-gazdasági váltással, amely átalakította a könyvtár társadalmi-gazdasági környezetét, megváltoztatta intézményrendszereink funkcióit és nem hagyta érintetlenül a könyvtárakat sem. A könyvtárra és a könyvtárosra hatalmas nyomást gyakorolt a rendszerváltozásból eredő és az informatikai robbanásból adódó elvárások összegződése. Kikényszerítette a könyvtári gyakorlat megújulását, a könyvtárosi szemléletmód gyors változását.

Hatalmas a fejlődés a nyolcvanas évek második felének Commodore-jaitól a mai könyvtári gyakorlatban használt Pentiumos gépekig, a sokszor "házilag" készített adat-báziskezelőktől a mai, világcégek által gyártott szoftverekig.

Magyarországon a könyvtárak hosszú ideig elsősorban a hardverre koncentráltak. A könyvtárak igyekeztek minél több számítógépet, számítástechnikai eszközt beszerezni, majd lassan helyi hálózattá fejleszteni. Azonban világossá vált, hogy az ilyen látványos fejlődés önmagában nem elég, az informatizálódásnak nem a hardver oldala a legfontosabb, hanem a szoftver és az emberi erőforrás.

Nem volt olyan központi intézmény a magyar könyvtárügyben, amelyik a könyvtárak részére a különböző szoftverek könyvtári tesztelését és a könyvtárosok továbbképzésének feladatait, illetve a könyvtárak informatikai fejlesztésével kapcsolatos tevékenységet felvállalta volna.

A könyvtár a rendszerváltás utáni bizonytalan helyzetből megerősödve került ki. A kultúra intézményei közül a legnagyobb felületen érintkezik a társadalommal, éppen ezért az információs piac számára a legoptimálisabb és már kiépített szolgáltatói pontokat jelentik.

Kialakultak a rendszerszerű működés keretei is. Hatályba lépett az új könyvtári törvény, amely egy bizonyos szinten garantálja a legalapvetőbb feltételeket is: a dokumentumok beszerzését, az informatikai fejlesztések és a központi szolgáltatások teljes vagy részben állami finanszírozását.

Megszűnnek a hagyományos intézmények közötti hálózatok, miközben a gépek egymással hálózatba lépnek.

Az adatbázisokban való kereséseknek határt szab a pénzhiány, mivel sem a könyvtár, sem az olvasó nem tudja megfizetni azokat a gépidő díjakat, amelyeket az előállítók kérnek.

Jó volna, ha az emberek nemcsak otthon vagy a munkahelyükön, hanem a könyvtárakban is találkoznának a gépi információközvetítéssel.

De vajon milyennek is kell lennie a jövő könyvtárának?

Mindenekelőtt - a társadalmi-gazdasági rangtól és lakóhelytől függetlenül- szabad hozzáférést kell biztosítani az információkhoz. Ezenkívül: a globális és a nemzeti információs rendszer tagjaként lehetőséget kell kínálnia az információk iránti igények kielégítéséhez, mégpedig tetszőleges forrásból és időbeli, térbeli és egyéb szempontú korlátozások nélkül. Aztán: jól kell ismernie saját állományát, és hatékonyan tükröztetnie annak tartalmát. Végül: az örökkévalóság igényével meg kell őriznie a különös kulturális és történeti értékű dokumentumokat: mégpedig korántsem csak konzerválással, hanem digitalizálással is, hogy ezáltal a szóban forgó dokumentumok "határok nélkül" hozzáférhetővé váljanak.6

 

Tovább