<CÍMLAP<

<Tartalom<

<Előző<

 

 

3.6. A TextLib rendszer próbakövei

A Könyvtári Egyesülés és az Infoker 1991. december 18-án kölcsönösen aláírta a kutatás-fejlesztési együttműködési szerződést. Megszületett a szerződés tele jogokkal és vállalt kötelezettségekkel, kötbérekkel és határidőkkel. Az első: 1992. december 31.

1992. január 29-én a Fővárosi Szabó E. Könyvtárban tájékoztatót tartottak. Az árajánlatra 106 könyvtár mondott igent, ebből 65-en a TEXTAR adatbázist is megvásárolták. Az 1992-es év a bizakodás és a harmónia éve volt.

Év vége közeledtével egyre többet hallani az Infoker akkori vezetőjétől a nehézségekről, határidőkről, a könyvtárak közreműködésének elégtelenségéről. A program nem készült el a vállalt határidőre. 1993. januárjában programátadó bemutató volt a Közgazdaságtudományi Egyetemen. Kínos kudarc jellemezte a bemutatót.

A bizalom megszűnik vagy minimálisra csökken. Különböző próbálkozásokba kezdenek a fejlesztés továbbvitele vagy minimális veszteséggel járó befejezése érdekében. A fejlesztési pénzt átadták az Infokernek (ha megszűnik, még esély sincs a pénz visszaszerzésére). Így lehetőségként marad a kompromisszumok kötése és a könyvtárak intenzívebb részvétele a fejlesztésben.

Közben el kellett számolni a pályázati pénzzel, persze nem volt semmi, de még be lehetett állítani úgy, hogy a dolgok jó irányba haladnak, a könyvtárakban folyik az előkészítés, tanfolyamokat tartanak, gépeket vásároltak erre a célra.

Újra lehetett pályázni a Közművelődési Alapnál. Egyszer meg is ítéltek 2,5 millió forintot, azonban megfagyott a légkör. Hosszú, megalázó és szakszerűtlen kötözködés kezdődött a minisztérium részéről, az újabb támogatást visszavonták. Újabb határidő: 1993. május 31.

A TextLib rendszer teljes átadása az Infoker Kisszövetkezet minden erőfeszítése ellenére súlyos késedelmet szenved. A komoly gondokat okozó helyzetnek a fő okait és a nehéz helyzetből való kivezető utat az Infoker elnöke a következőképpen látja:

A TextLib rendszer fejlesztési munkái 1991-ben kezdődtek meg. Bár a legelső tervek is egy komplex és általános könyvtárgépesítési rendszert céloztak meg, úgy tűnik, alábecsültük annak a jelentőségét, amelyet a kezdeti héttagú megbízói kör 140 fölé növekedése okozott. Most is meg vagyok győződve, hogy alapjaiban helyes volt a szakbizottságok létrehozása és a felhasználói igények általuk való összegyűjtése egy rendezettebb formában. Ezek a szakbizottságok viszont nem mind dolgoztak megfelelő hatékonysággal, egyes területeken aránytalanul kevés visszajelzést, specifikációt kaptunk, s azt is nagy késéssel. Ez is bizonyos fokig hozzájárult rendszerszervezési munkáink lemaradásához - bár természetesen nem szabadott volna túlzott mértékben a szakbizottságokra támaszkodni, ami jelentős késedelmet eredményezett.

A késedelem másik fő oka paradox módon elsősorban a megrendelők - vélt vagy valós - érdekeit szolgálja. Az Infoker fejlesztői gárdájának nagyfokú szakmai igényessége egy olyan rendszerspecifikációt hozott létre, amely igen magas színvonalat képvisel, visszamenően kiszolgálja a rendszer kezelőjének igényeit és igen hatékony, a későbbiekben jól fejleszthető kódot eredményez. Ugyanakkor ennek a magas színvonalnak az előre becsültet jelentősen meghaladó ráfordítás lett az ára.11

A Könyvtári Egyesülés véleménye szerint a határidő csúszásokért az alábbi okok felelősek, ezeket dr. Ambrus Zoltán foglalja össze:

A rendkívüli határidő eltolódás véleményünk szerint két okra vezethető vissza. Egyik, hogy az Infoker Számítástechnikai-alkalmazási Kisszövetkezet rosszul mérte fel az elvállalt munka mennyiségét és következésképpen a szükséges időt. Másfelől a megrendelők részéről hiányzott a közvetlen, következetes és rendszeres szakmai irányítás. Valójában majdnem teljes mértékben a könyvtárosi ismeretekkel nem rendelkező programozókra bíztuk a rendszer modellezését és ehhez nekik "könyvtárossá" kellett válniuk. Ez is rendkívül időigényes.

A további munkálatok meggyorsítása érdekében feltétlenül szükséges a megrendelők részéről egy kompetens, teljes döntési joggal felruházott, operatív (kis létszámú) munkacsoport létrehozása, amely

  • az Infoker munkatársaival közösen elemzi az eddig elkészült programot;
  • záros határidőn belül közli a fejlesztőkkel a megváltoztatásra és munkálatok folytatására vonatkozó igényeit;
  • folyamatosan (ha kell hetente) vizsgálja az igényeinek megfelelően elvégzett munkát és mind pozitív, mind esetlegesen negatív véleményét (a konkrét megvalósítási követelményekkel együtt) közli a fejlesztőkkel.12

A Könyvtári Egyesülés és az Infoker Kisszövetkezet munkatársai 1993. március 5-én rögzítették a folyamatos átadás és párhuzamos tesztelés menetrendjét.

Kialakult a kölcsönzési rendszer az alapfunkciók működése mellett, így mód van az adatok bevitelére és visszakeresésére is. A tesztelőktől kevés visszajelzés érkezett, ez valószínű, hogy a részenkénti tesztelhetőségnek is következménye.

A szerződés értelmében a késedelmes szállítás súlyos anyagi következményekkel jár a fejlesztő számára. Mivel a TextLib fejlesztés a cég minden kapacitását leköti, az Infoker likvidálási helyzete meglehetősen rossz. Kevés személy van arra, hogy az Infoker rövid időn belül képes lenne a jelentős összegű szoftver kifizetésére. Az Infoker azt szeretné, hogy a megrendelő könyvtárak álljanak el a kötbérigénytől, hiszen nekik sem érdekük az Infoker fizetésképtelen helyzetbe hozása. Az Infoker megfelelő mértékű túlteljesítéssel próbálja ellensúlyozni ezt a gesztust.

A túlteljesítés megnyilvánulna az eredeti megállapodáson felüli program-elemek leszállításában, a rendszer installálásában való közreműködésben és néhány betanító tanfolyam térítésmentes szolgáltatásában.

Új szerződés jön létre 1994. február 16-án.

Befizetési határidő: 1994. december 31.

Közben Szakmai Fejlesztő Csoport alakul, de anyagilag ellehetetlenül a fejlesztés. A Nemzeti Kulturális Alaptól nyert 3 millió forint felhasználása az alábbiakra használódott fel:

  • Szakmai Fejlesztő Csoport (SZFCS) finanszírozására
  • a TEXTAR adatbázis áttöltése a TextLib-be
  • megyei könyvtárak által szervezett tanfolyamokra.

A további fejlesztéshez pénzt kellett keresni. Ingatag volt az együttműködés a Szakmai Fejlesztő Csoport és az Infoker Kisszövetkezet között. A moderátor szerepe eszközök hiányában teljesen reménytelen volt. Az 1995-ös év ezzel a kínlódással és szenvedéssel ment végbe, de novemberben a tervezett öt modul közül hármat a 140 könyvtár átvehetett és megindíthatta az otthoni munkát.

Az elkészült modulok: OPAC, bibliográfia, olvasószolgálat.

Ennek a jelentősége a teljes bizalmatlanság miatt nem kapott megfelelő hangsúlyt és kevés könyvtárban kezdődött komoly munka.

Újabb pályázat készült 1996 márciusában.

A TextLib program külső specifikációjának elkészülte és a programozás elkezdése után már látszott ez a fejlesztés sokkal jelentősebb és biztosabb anyagi alappal valósítható csak meg viszonylag rövid idő (2-3 év) alatt. Komoly gondot okozott a különböző nagyságrendű és szerepkörű könyvtárak eltérő igényeinek a megfogalmazása, egyeztetése és "leprogramozása".13

Elkészült a rögzítési útmutató, valamint az általános rendszerszolgáltatások, - USER - interface: beviteli, megnéző, -módosító, lekérdező modulok, valamennyi dokumentumtípushoz; hálózati kommunikáció; többfelhasználós adatbázis-kezelő; naplózó-helyreállító; adatbázis újraépítő újraindexelő alrendszerek.14

A Könyvtári Egyesülés a Könyvtári és Informatikai Kamara támogatását megnyerve az elkövetkezendő két évben be kívánja fejezni a fejlesztést és ezzel párhuzamosan a betanítást, oktatást is összehangolja.

A két hiányzó modul a monografikus szerzeményezés és az időszaki kiadványok alrendszereinek specifikálása részben kész, az elkészült programozásokat felkért könyvtárak, szakemberek tesztelik.

A fejlesztés eredményeként a megyei és döntően városi könyvtárak egy korszerű, feltöltött adatbázissal is rendelkező, a mások által HUNMARC formátumban létrehozott rekordok fogadására képes hálózati, integrált program használói lehetnek. Ezzel biztosított lesz számukra, hogy az egyéb könyvtári területektől meglévő elmaradottságukat részben csökkentsék, és az együttműködésben-munkamegosztásban részt vegyenek.15

Újabb egyezkedés, vita, számolgatás és remény következik. Újabb fejlesztési szerződés jön létre, amely azonban némileg különbözik a többi szerződéstől. A fejlesztést csak az Infoker végzi, nincs szakbizottság. Az egyes részmodulok elkészülte és átvétele után fizetünk. A Könyvtári Egyesülés 20 teljes jogú szoftverhez jut.

Az újabb határidő: 1997. december 31.

... ma már nem a programon, nem a fejlesztőkön, nem a külső környezeten múlik, hogy az e rendszerhez csatlakozott könyvtár elkezdi-e a tényleges munkát, vagy sem. Én tudom, hogy teljes bizonyossággal állítható, minden, egy számítógépes program bevezetésére fordított energia megtérül, minden rögzített bibliográfiai tétel érték, minden könyvtárosi számítógépes többlettudás szolgáltató-képességünket fokozza16 - mondja dr. Ambrus Zoltán az 1997. novemberében tartott szolnoki TextLib konferencián, ahol áttekintették az akkori készültségi fokot és a jövőbe tekintő kilátásokat is.

 

Tovább