Még a rendszerváltás előtt létrehoztunk - megyei könyvtárak és néhány egyéb könyvtár - egy olyan gazdasági szervezetet, /Könyvtárak Gazdasági Társasága, vagy később, kötelező átalakulás után Könyvtári Egyesülés/ mely nem közvetlenül akart szakmai kérdésekkel foglalkozni, hanem közvetve: olcsón, olcsóbban vásárolni, fejlesztetni, ezekben együttműködni másokkal. Arra gondoltunk a szakmai irányokat kijelöli a minisztérium, a KMK, az egyesület, a kamara és mi ezek megvalósításáért dolgozunk majd, mint egy support cég, forrásokat próbálunk szerezni, összefogással.
1991. február 12.
"Az 1991. évre egyetlen közös program megkezdését javaslom: az egységes, a könyvtári munkafolyamatok és szolgáltatások teljességét felölelő számítógépes rendszer kidolgozását." írtam az Egyesülés igazgatótanácsa tagjainak. Majd folytattam kellő naív optimizmussal: "Ehhez rendelkezésünkre áll mindaz a tapasztalat, amit a részprogramok létrehozásában és használatában szereztünk, már rendelkezünk olyan kollégákkal akik jól le tudják fordítani a könyvtári problémákat a számítógépes szakemberek nyelvére, már van bizonyos összehasonlítási alapunk nemzetközi vonatkozásban.
Ekkor még nem volt elképzelés és forrás egy lehetséges fejlesztés finanszírozásához, ezért két irányba indultunk. 1991. március 19-én 9 számítógépes cégnek illetve könyvtárnak küldtünk ajánlatkérő levelet, az alábbi szempontokkal.
és biztosítsa a szakértőink folyamatos részvételét.
Kérjük, hogy árajánlatukban térjenek ki még az alábbiakra:
Bár ekkor még nem volt ismert - legalábbis előttem nem -, hogy 6 millió forint támogatást kapunk, az ajánlat ennyiről szólt. (Ezt később leszorítottuk 4,5 millióra.)
Ez időben az előkészítő bizottság sokszor és hosszan ülésezett, rengeteg problémát kellett megoldani, melyek egy része jogi: milyen konstrukció jöjjön létre, másrészt gazdasági; hogyan lehet a semmiből finanszírozni, harmadrészt szakmai: hogyan fogjuk a saját elvárásainkat artikulálni, de egyáltalán összeegyeztetni ennyiféle érdeket és nagyságrendet. (Ezek mindegyike megoldatlan maradt, és ezért folyamatosan elbizonytalanította a fejlesztést.)
1991 decemberére került több menet után olyan állapotba a kutatás-fejlesztési együttműködési szerződés, hogy azt december 18-án kölcsönösen aláírtuk.
Az első: 1992. december 31.
Kialakítottuk a csatlakozás, már korábban említett feltételeit, 1992. január 29-én a FSZEK-ben tájékoztatót tartottunk. Ajánlatunkra az első menetben 106 könyvtár mondott igent, ebből 65 a TEXTAR adatbázist is megvásárolta.
Az 1992-es év maga volt a bizakodás és a harmónia. Év vége közeledtével egyre többet hallottam az INFOKER akkori vezetőjétől a nehézségekről, határidőkről, a könyvtárak közreműködésének elégtelenségéről, de volt akkora merészség benne, hogy most más fogalmakat ne használjak, hogy 1993. január közepén programátadó bemutatásra voltunk hivatalosak a Közgazdaságtudományi Egyetem előadótermébe. Kínos kudarc, személyes kudarc is, hiszen a vak bizalomnak az ilyen foka joggal megengedhetetlen.
Kegyetlen időszak következik:
a bizalom minden relációban megszűnik, vagy minimálisra redukálódik, kétségbeesett próbálkozásokba kezdünk a fejlesztés továbbvitele, vagy minimális veszteséggel járó befejezése érdekében. Ez utóbbi teljesen reménytelenné vált:
Közben már el kellett számolni a pályázati pénzzel, hát nem volt semmi, de még be lehetett állítani úgy, hogy a dolgok jó irányba mennek, a könyvtárakban folyik az előkészítés, tanfolyamokat tartunk, gépeket is vettünk erre a célra. Közben pályázhattunk újra a Közművelődési Alapnál. Egyszer meg is ítéltek 2,5 millió forintot, bíztattak a Szerencsejátékhoz benyújtandó pályázatra is aztán megfagyott a létkör körülöttünk. Hosszú és megalázó, de különösen szakszerűtlen kötözködés kezdődött a minisztérium részéről, az újabb támogatást visszavonták, ahol lehetett keresztbe tettek.
Újabb határidő: 1993. május 31.
Idézet az INFOKER elnökének április 26.-i leveléből:
"Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a TEXTLIB rendszer teljes átadása minden erőfeszítésünk ellenére súlyos késedelmet szenved. Ennek a mindkét oldalnak - megrendelőknek és a fejlesztőnek - egyaránt komoly gondokat okozó helyzetnek a fő okait és a nehéz helyzetből való kivezető utat kívánom az alábbiakban felvázolni.
A TEXTLIB rendszer fejlesztési munkái 1991-ben kezdődtek meg. Bár a legelső tervek is egy komplex és általános könyv-tárgépesítési rendszert céloztak meg, úgy tűnik, alábecsültük annak a jelentőségét, amelyet a kezdeti héttagú megbízói kör 140 fölé növekedése okozott. Most is meg vagyok győződve, hogy alapjaiban helyes volt a szakbizottságok létrehozása és a felhasználói igények általuk való összegyűjtése egy rendezettebb formában. Ezek a szakbizottságok viszont nem mind dolgoztak megfelelő hatékonysággal, egyes területeken aránytalanul kevés visszajelzést, specifikációt kaptunk, s azt is nagy késéssel. Ez is bizonyos fokig hozzájárult rendszerszervezési munkáink lemaradásához - bár természetesen nem szabadott volna túlzott mértékben a szakbizottságokra támaszkodni, ami jelentős késedelmet eredményezett.
A késedelem másik fő oka paradox módon elsősorban a megrendelők - vélt vagy valós - érdekeit szolgálja. Az INFOKER fejlesztői gárdájának nagyfokú szakmai igényessége egy olyan rendszerspecifikációt hozott létre, amely igen magas színvonalat képvisel, messzemenően kiszolgálja a rendszer kezelőjének igényeit és igen hatékony, a későbbiekben jól fejleszthető kódot eredményez. Ugyanakkor ennek a magas színvonalnak az előre becsültet jelentősen meghaladó ráfordítás lett az ára.
A Könyvtári Egyesülés - mint a megrendelők képviselője - és az INFOKER munkatársai 1993. március 5.-én rögzítették a folyamatos átadás és párhuzamos tesztelés menetrendjét. Ennek részünkről mindezidáig sikerült eleget tennünk. Ezáltal mostanra kialakult a kölcsönzési rendszer az alapfunkciók működése mellett, ami azt jelenti, hogy mód van adatok bevitelére és visszakeresésére is. Sajnos a tesztelőktől még elég kevés visszajelzést kapunk, ez nyilván a nehézkesebb részenkénti tesztelhetőségnek is következménye.
Feltétlenül ki kell térnem arra is, hogy szerződésünk értelmében a késedelmes szállítás súlyos anyagi következményekkel jár a fejlesztő számára. Nem titok, bár nem éppen kellemes állapot az sem, hogy - éppen amiatt, mert a TEXTLIB fejlesztés cégünk minden kapacitását leköti - az INFOKER likviditási helyzete meglehetősen rossz. Ezért kevés remény van arra ,hogy rövid időn belül képesek lennénk a jelentős összegű kötbér kifizetésére. Ezért az alábbiakat javasoljuk a probléma feloldása érdekében. A megrendelő könyvtárak elállnának a kötbér-igénytől, mivel nekik sem érdekük az INFOKER fizetésképtelen helyzetbe hozása. Ugyanakkor mi megfelelő mértékű túlteljesítéssel próbáljuk ellensúlyozni ezt a gesztust. Ez a túlteljesítés három területen nyilvánulhatna meg: az eredeti megállapodáson felüli program-elemek leszállításában, a rendszer installálásában való közreműködésben és bizonyos mennyiségű betanító tanfolyam térítésmentes szolgáltatásában. A tennivalók részletes meghatározását később jegyzőkönyvben kellene tisztáznunk, amire logikusan csak a TEXTLIB átadása után kerülne sor.
Véleményünk szerint a május 31-re tervezett végleges átadási határidő tartható és jelenleg is folyamatosan mindent elkövetünk ennek érdekében. Ugyanakkor kérem Önöket arra, hogy a tesztelés folyamatos legyen, ill. annak eredményéről "folyamatos visszajelzést kapjunk."
Majd jegyzőkönyv és jegyzőkönyv és helybenjárás, aztán egy fontos levél '93 november 22-én a Kisszövetkezet négy munkatársa által aláírva. Ennek alapján újraindul a gondolkodás, talán ennyire együttműködve még soha.
Új szerződés születik 1994. február 16-án. Befejezési határidő: 1994. december 31.
Közben Szakmai Fejlesztő Csoportot hozunk létre, de anyagilag ellehetetlenül a fejlesztés. A Nemzeti Kulturális Alaptól nyert 3 millió forint három feladatra használódott fel:
Nem volt más alternatíva előttünk, mint pénzt szerezni a további fejlesztés - reményeink szerint a befejezés eléréséig.
"A TEXTLIB program külső specifikációjának elkészülte és a programozás elkezdése után már látszott, ez a fejlesztés sokkal jelentősebb és biztosabb anyagi alappal valósítható csak meg viszonylag rövid idő (2-3 év) alatt. Komoly gondot okozott a különböző nagyságrendű és szerepkörű könyvtárak eltérő igényeinek a megfogalmazása, egyeztetése és "leprogramozása".
A fejlesztésben részt vevő 140 könyvtár 1995 novemberében átvette az 5 tervezett modul közül az alábbi hármat: bibliográfia, OPAC, olvasószolgálat. Elkészült a rögzítési útmutató, valamint az általános rendszerszolgáltatások, - USER - interface: beviteli, megnéző - módosító, lekérdező modulok, valamennyi dokumentumtípushoz; hálózati kommunikáció; többfelhasználós adatbázis-kezelő; naplózó-helyreállító, adatbázis újraépítő újraindexelő alrendszerek.
A Könyvtári Egyesülés, bírva a Könyvtári és Informatikai Kamara megyei és városi tagozatának támogatását az elkövetkezendő két évben be kívánja fejezni a fejlesztést és ezzel részben párhuzamosan a betanítást, oktatást is koordinálja. Ennek jogi keretét a fejlesztő szervezettel kötendő új, erre vonatkozó, szerződés biztosítaná. A két hátralévő modul, a monografikus szerzeményezés és az időszaki kiadványok alrendszereinek specifikálása részben kész, részben az INFOKER készíti el, míg az elkészült programozásokat felkért könyvtárak, szakemberek tesztelik és véglegesítik majd.
A fejlesztés eredményeként a megyei és döntően a városi könyvtárak egy korszerű, feltöltött adatbázissal is rendelkező, a mások által HUNMARC formátumban létrehozott rekordok fogadására képes hálózati, integrált program használói lehetnek. Ezzel biztosított lesz számukra, hogy az egyéb könyvtári területektől meglévő elmaradottságukat részben csökkentsék, és az együttműködésben - munkamegosztásban részt vegyenek.
Újabb egyezkedés, számolgatás, vita és remény és persze újabb fejlesztési szerződés.
Ugyanakkor az eredeti szerződés jelentős kötelezettségeit fenntartja az INFOKER-rel szemben, illetve az Egyesülés 20 teljesjogú szoftverhez jut.
És persze újabb határidő: 1997. december 31.
Itt azonban érdemes megállni egy pillanatra... hiszen azért vagyunk itt, hogy áttekintsük a jelenlegi készültségi fokot és nézzünk a jövőbe is.
Joggal kérdezhetik, én is szoktam magamtól, miért csináltam, vagy többes számban, miért csináltuk végig (végig?), szóval eddig ezt a munkát?
Békéscsaba - Szolnok, 1997. november 24.