1995 tavaszán, amikor hosszas vajúdása után eljutott hozzánk a TextLib első, működőképesnek ígért része, a katalógusmodul, választási lehetőségünk a következő volt: elkezdeni vagy tovább várni.
A döntés nem volt könnyű!
Először is be kellett látnunk, hogy legnagyobb ellenségünk az idő. Ami munkát ma el tudunk végezni, amire ma van munkaidőalap és munkabér, arra holnap nem biztos, hogy számíthatunk. Ezt a társadalmi-gazdasági-politikai fordulat után gyorsan és hatékonyan megtaníttatták velünk, s ebben - ha túl akartunk/akarunk élni - jó tanítványoknak kell bizonyulnunk.
A döntés előtt szétnéztünk.
A könyvtárak számítástechnikával kapcsolatos előrehaladásának vizsgálatakor egyértelműen kiderült: azok az intézmények haladnak, haladhatnak az élen, ahol a könyvtárosi mellett magas szintű számítástechnikai ismeretek, rutin és újítási készség is rendelkezésére áll az intézménynek. Tapasztalataink szerint ezek - elsősorban a tudás megfizethetősége, helyesebben elérhetősége miatt - az egyetemi, főiskolai könyvtárak voltak (és ma is azok). Ezeket a kilencvenes évek közepére - irigylésre méltóan - anyagilag is megtámogatták; látványos fejlődésüknek objektív akadálya nem volt. (Megengedem, lehet hogy csak kívülről szemlélve...)
Szétnézve tehát szűkebb és tágabb környezetünkben be kellett látnunk, hogy ez a szintű szaktudás nem áll rendelkezésünkre. Piaci alapon a számítástechnikai tudást - egy határon túl - nem tudjuk megfizetni Önálló, minta nélküli útra ezért nem vállalkozhatunk.Ez - kétségkívül - kockázatáthárítás, de a vonatkozó népi bölcsességeket ("Más kárán...", "Járt utat...") valamennyien ismerjük.
A szaktudás mellett anyagi lehetőségeink is nagyságrendekkel múlták/múlják alul az egyes egyetemek, főiskolák könyvtárainak lehetőségeit, de az intézményünkben bevezethető integrált könyvtári rendszerrel szemben támasztott első követelményünknek: hogy egy nálunk nagyságában és lehetőségeiben nagyobb könyvtár által már rendszerbe állított programot vezessünk be, a TextLib megfelelt: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, ami ugyan lehetőségeiben - sajnos - lemaradt a felsőoktatástól, már jelentős tapasztalatokkal rendelkeztek.
A végső döntés felelősségét csökkentette, hogy a számítástechnikában jártas, régebbi és mélyebb ismeretekkel rendelkező barátaink ugyanakkor meggyőztek minket arról, hogy az egyik - korrekt - rendszerbe rögzített adatok egy másik rendszerben a későbbiekben áttölthetőek, használhatók lesznek. Tudjuk, hogy a Magyarországon használt programok közötti adatcserének még vannak nyitott kérdései, az USMARC és HUNMARC között dúló háborúnak olykor tapasztalhatók jelei. Laikus számára azonban így is legalábbis valószínűnek mondható, hogy egy esetleges áttöltés lehetséges, s ezt a valószínűséget a biztosság szintjére ismét csak az emeli számunkra, hogy ebben egy, az adatrögzítésbe nálunk többet beruházó, jobb lehetőségekkel rendelkező intézmény is érdekelt lehet.
Fontos szerepet tulajdonítottunk a megtanulhatóság, használhatóság kérdéseinek is. 1995-ben - az adatbeviteli kézikönyv hiányában - a TextLib e területen sok kívánnivalót hagyott maga után. A programmal szemben sokszor hangoztatott ellenérv: "bonyolult", talán innen eredeztethető.
Szerencsére az InfoKer munkatársai, Gerő J. Péter és intézményünk kommunikációs lehetőségei (X.25-ös kapcsolat) lehetővé tették "TextLib" list néven egy levelezőcsoport létrehozását, mellyel ezt a hiányosságot sikerült áthidalnunk. A program bevezetésének első évében e listán közel háromszáz levél segítette a tagokat a munkában.
A fenti három érv (nagyobb könyvtár is dolgozik a rendszerrel, nem zárt programról van szó, megtanulásához, megismeréséhez rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök) közül főleg az első zárta ki a "választható" rendszerek közül a számunkra anyagilag elérhetőket. Ha a további várakozás mellett döntünk, természetesen lehetőségünk nyílt volna arra, hogy külső anyagi forrásokat, elsősorban pályázati támogatást keressünk egy ún. "nagy" rendszer megvásárlásához. Ez esetben azonban a munka megkezdhetőségének időpontja bizonytalanná vált volna, s a könyvtárat minden tekintetben átalakító integrált könyvtári rendszer bevezetése mellett nagy valószínűséggel operációs rendszer váltással és/vagy a program által diktált számítógépes fejlesztéssel (tehát ismét csak újabb anyagi követelményekkel) egyszerre kellett volna szembenéznünk. Tudjuk, hogy a DOS-on előbb-utóbb túl kell lépnünk, hiszen nem fejlesztik tovább, s - mint már említettem - a számítástechnikában nincs megállás, ezt azonban csak belső szellemi kapacitásunkra építve tehetjük meg, biztosítva a tanulás, tehát a próbálkozás, kísérletezés és az ezzel együtt járó tévedés, tévesztés lehetőségeit is. Ezt azonban csak akkor tehetjük nyugodt lelkiismerettel, ha az intézmény működőképességét, ez esetben a feldolgozás, kölcsönzés munkamenetét hibáinkkal nem zavarjuk, ill. az eddig bevezetett és bejáratott számítógépes szolgáltatások működésének biztonságát nem veszélyeztetjük.
Tekintetbe vettük természetesen a TextLib bevezetésének járulékos előnyeit is. Ezek közül a legfontosabb az, hogy a megye városi könyvtárainak többsége tagja a programot fejlesztő könyvtárak körének, s így az integrált rendszer bevezetésében - legalábbis egy darabig - együtt tudunk haladni velük, e vonatkozásban tartalmat adva a hálózati-módszertani munkának. Úgy gondoljuk, erre a segítségre az intézmények ezen körének - legalábbis az elindulás, bevezetés időszakában feltétlenül szükségük van, hiszen ők - sajnos - még nálunk is kevesebb időt és energiát fordíthatnak próbálkozásra, kísérletezésre és az integrált rendszer bevezetésével, az ehhez szükséges munkaidő-ráfordítással nálunk sokkal nagyobb kockázatot vállalnak. Az együtthaladás számos területen - közös beszerzések, konzultáció - nyújt lehetőséget érdemi együttműködésre, ugyanakkor a döntéshozatalban is segíti ezeket az intézményeket pontosan úgy, ahogy ebben minket is segített a FSZEK döntése és munkája.
Ebből a szempontból nem elhanyagolható előnye a TextLib-nek, hogy induláskor az Új Könyvek állománygyarapítási tanácsadóban referált művek adatbázisa áll minden könyvtár rendelkezésére, s mivel a városi könyvtárak az elmúlt időszakban gyarapításukat elsősorban erre a kiadványra alapozták, ez nagyban megkönnyíti a honosítás munkáját.
A másik, a döntésnél figyelembe vett és az eddigi tapasztalatok birtokában jól hasznosítható előnye a TextLib-nek az, hogy - mivel folyamatosan készül - lehetőségünk van alakulását befolyásolni, fejlesztésébe beleszólni, e kérdésekről a fejlesztőkkel folyamatosan konzultálni. (Ez persze azt is jelenti, hogy sok esetben a magunk elképzeléseit kell felülbírálnunk, hiszen olyan szempontokat ismerhetünk meg, melyekre eddigi könyvtári gyakorlatunk alapján magunk nem gondoltunk; sok esetben tehát ebből is tanulunk.)
Ma úgy véljük, mindenképpen szerencsés volt, hogy 1995. szeptember 1-jén használatba vettük a programot. Honosítással, katalógusépítéssel foglalkozó munkatársaink számára - a párhuzamos feltárás, tehát a cédulakatalógus továbbépítésének átmeneti kényszere ellenére - inkább szakmai élményt mint terhet jelentett a folyamatos átállás. Nem egészen két év alatt - egyéb feladataink folyamatos ellátása mellett, meglehetősen korlátozott munkaidőalapunk puszta átcsoportosításával - sikerült elérnünk, hogy kölcsönözhető dokumentumállományunk döntő hányadát számítógépes kölcsönzésre alkalmassá tegyük, s így új intézményünk átadásakor vállalhassuk a gépi kölcsönzés elindítását.
Ezzel együtt mind nagyobb szerepe van a számítógépes katalógusnak a tájékoztatásban is. Az 1995-től beszerzett könyvekről való tájékoztatás terén minden vonatkozásban használható, kölcsönözhető dokumentumainkkal kapcsolatban pedig folyamatosan bővül az itt elérhető információk mennyisége.
A kölcsönzői modul bevezetésekor jórészt ismeretlen területre kerültünk, s nem kevés izgalommal vártuk a rendszer szembesülését használóinkkal. Három hónapos tapasztalataink távolabbi következtetések levonására még nem alkalmasak igazán, annyit azonban elmondhatunk: senkiben sem merült még fel a visszaállás gondolata; az átállás ezen a területen is inkább munkahelyi élmény, mint kudarchalmaz volt. Ehhez persze itt-ott szükség volt az olvasók türelmére, és munkatársaink munkaköri leírásokban meg nem követelhető hozzáállására, rugalmasságára is.
A rendszer bevezetésének hatása mára érezteti hatását - persze eltérő mértékben - valamennyi könyvtárosunk munkájában. A legnagyobb feladat: a számítógépes katalógus teljessé tétele még előttünk áll, szisztematikus kiépítésének megkezdéséig először a használók mindennapi tájékozódásához, tájékoztatásához szükséges információkat, adatokat kell rögzítenünk valamennyi dokumentumtípusunkra kiterjedően.
A következő negyedévtől azt várjuk, hogy a kölcsönzés és az ehhez kapcsolódó valamennyi munkamenet (elsősorban a legkellemetlenebb, a felszólítások kezelése) ugyanúgy rutinná váljon, mint a feldolgozás. Szeretnénk - s erre a lehetőségünk is megvan - olvasóink számítógép-használatát mindennapossá tenni, számukra mindenekelőtt - a többirányú keresés mellett - a korrekt előjegyzés-kezelés lehetőségét biztosítani.
Reméljük, hogy az év végére katalógusunk az Interneten is elérhető lesz - erre egy NKA pályázat keretében vállaltunk kötelezettséget - így munkánk hasznából - a számítógépes eléréssel rendelkező felhasználók mellett, elsősorban a könyvtárközi kölcsönzés kapcsán - a megye könyvtárai is részesülhetnek.
Természetesen folyamatosan figyelemmel kísérjük mindazokat a történéseket, amik a hazai könyvtárakban használt integrált rendszerek körül zajlanak, "rendszerválasztásunk" nem jelent, nem jelenthet "rendszervakságot".
De most... jól érezzük magunkat!
Végül engedjenek meg egy szubjektív "bekezdést". Nem mulaszthatom el, hogy megnevezzem azokat a munkatársaimat, akik gyakorlatilag lehetővé tették, hogy erre a tanácskozásra most Önöket meghívjuk, hiszen a TextLibbel, az adatrögzítéssel kapcsolatos munkákat ők végezték és végzik, az olvasókkal ők szembesülnek nap mint nap, a terheket elsősorban ők viselik.
A honosítás munkájának oroszlánrésze Bagi Tiborné nevéhez fűződik. Az olvasók alapadatait - még a gépi kölcsönzés megkezdése előtt - Modla Dezsőné rögzítette, aki a cédulasokszorosítást végzi (reméljük már nem sokáig) és újabban a honosításban is részt vesz. A feldolgozó könyvtárosok - Jurkovicsné Kálmán Margit, Kozma Józsefné, Máté Ágnes, Németi Anita, és Teleki Józsefné - meghatározó szerepét már említettem. A kölcsönzésben részt vevők: Pilissy Erzsébet, Engel Aranka, Farmosi Tiborné, Horváth Zsuzsanna, Nagyné Papp Annamária, Papp Csilla, Pintér Ferencné és Volter Mária dolga volt eddig a legnehezebb. Nekik nem adatik meg az, hogy munka közben "időt kérjenek", a váratlan és speciális helyzetekre azonnal és "közönség előtt" kell reagálniuk. Valamennyiük teljesítményére méltán lehet büszke az intézmény, ezért szeretném Önök előtt megköszönni munkájukat.