Ha valaki eszközt választ a munkájához, és a lehetséges eszközök egyike fontos részfeladatok elvégzésére alkalmatlan, akkor az az eszköz valóban nem választható. 1995-ben nem (és még ma sem) lehetett volna a TextLib folyóirat érkeztető moduljának üzembe állításával kezdeni a számítógépes könyvtári munkát. Ez a körülmény sok helyen kizárhatja a TextLibet a szóba jöhető rendszerek közül, nincs ellenérvem. Elég lett volna ennyi a "nem" elfogadtatásához.
De a "Mit? Miért? Mivel? Hogyan?" című írásban (Könyvtári Levelező/lap, 1998/1 24. o.) sajnos nagyon sok más is szóba került. Azokkal szemben pedig bőségesen vannak ellenérveim. Lássuk!
Remélem, hogy a TextLib hosszú és zűrös előéletéról szóló, a szolnoki konferencián dr. Ambrus Zoltán előadásában elhangzottakat a levelező/lap közölni fogja. Én röviden csak annyit mondok, hogy a rendszer kb. 140 könyvtár fejlesztési együttműködésében készül, 1994. nyara óta a jogosultak közül egyre többen használják, és bár a rendszer még ma sincs kész, a könyvtári munka számos részfolyamatának gépesítésére magas színvonalon alkalmas.
Vad Sándor három epizódot említ TextLibes múltjából. Az elsőben egy főiskolai oktatót gúnyol, aki "hatalmas lendülettel magasztalta jelen programot ... azonban hiába telepítette a rendszert, nem tudta a programot elindítani". Nem derül ki, mi is történt valójában. Nem tudom, hogy kiről, miről és milyen következtetést kellene levonni. A másodikban a fejlesztési együttműködés szerepel. Az együttműködési megállapodás szerint a rendszert tesztelő könyvtárakban az éppen elkészült rendszerelemeket kellett vizsgálni. Ha valaki kalandvágyból mással foglalkozott, gyakran a "Modul javítás alatt" üzenetet kaphatta, hiszen a program jelenleg már több mint 400 moduljának akkor csak töredéke állt készen. De használható volt, hiszen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központjában ugyanekkor (1994-ben) már egy 80 000 könyv adatait tartalmazó adatbázissal dolgozott 8-10 könyvtáros. A harmadik epizód a lemondás. Engem is elgondolkodtat, mit is mondhatott Vad Sándor ennyire szegényes ismeretek birtokában.
A cikk következő részében TextLib integráltsága kerül szóba. A TextLib integrált rendszer. Ha elfogadjuk Bakonyi Géza és Kokas Károly meghatározását, akkor két szempontot kell vizsgálnunk (http://www.bibl.u-szeged.hu/~kokas/publ/html Integrált könyvtári rendszerek és hazai alkalmazásuk, Az integrált rendszer felépítése, szerkezete c. fejezet). Az első az adatbázisé, a második a könyvtári munkafolyamatoké. A TextLib az elsó szempontnak kimagasló színvonalon megfelel (hajlandó vagyok részletesen indokolni), a második szempontnak, miszerint egy integrált rendszerben "az alábbi modulokat SZINTE biztosan megtalálhatjuk: ... keresőmodul, ... a katalógizálás modulja, ... a gyarapítási modul, ... a kölcsönzési modul, ... az időszaki kiadványok kezelésére alkalmas modul", szintén megfelel. Lehet, hogy a TextLib "szó szerint kevesebb, mint egy integrált könyvtári rendszer, hiszen hét év fejlesztés után se készült még el az első teljes verzió", és lehet más rendszereket kérdőjelek nélkül integráltnak és könyvtárinak nevezni, bár a diakritikus jelek használata megoldatlan, vagy képtelenek a magyar szabványnak megfelelő katalógus-cédula nyomtatására.
A cikken végigvonuló súlyos tévedés a folyóiratok feldolgozását és visszakeresését összekapcsolni a folyóiratok érkeztetésével. A TextLibbel évek óta fel lehet dolgozni folyóiratokat, és a visszakeresésnek sincs akadálya. A TextLibet használó könyvtárak között van olyan, amelyik szinte napra pontosan olyan ritmusban vonta használatba rendszert, ahogyan a BGYTF Központi Könyvtára az SR LIBet. Vannak "látványos gyakorlati megvalósulások", csupán egyet emelek ki: a FSZEK Központi Könyvtárának a nemzeti könyvtáréval egyenértékű minőségű adatbázisát.
Persze tény, hogy jónéhány könyvtár lemondott a TextLib használati jogáról, mint ahogy az is tény, hogy ezek helyébe mások léptek. Tény, hogy a jogosult könyvtárak közül sok nem használja a rendszert, de erre sokféle magyarázat van. Vad Sándor célzása szerint a rendszer rossz, hisz kijelenti, hogy "mindenképpen érdemes lenne ezeknek a tanulságoknak a birtokában hozzákezdeni egy új rendszer fejlesztéséhez". Tévedés a nem-használat okaként a rendszer rossz minőségét megjelölni, mint ahogy szintén tévedés lenne az ALEPH rendszer kiválóságában kételkedni pusztán azért, mert Vad Sándor működési területén két példánya is hever használatlanul.
A cikkben megfogalmazott kételyek "másik része viszont már szakmai beállítódások különbözőségéből" fakad, "ezek inkább filozófiai síkon mozognak". Ezeket sem lehet azonban elfogadni, mert a különböző helyeken leírt állítások egymással ellentmondásban vannak. Vad Sándor kijelenti: "feleslegesnek tartom a rendszer érdemeként hangoztatni azt a munkát, amellyel annak idején megoldották a TextLib hálózati üzemeltetését egy saját hálózati rendszer leprogramozásával", mert "ezek a szoftverek nem voltak elérhetőek a legtöbb könyvtár számára, azonban ez ma már nem felel meg a valóságnak". Másutt viszont azt írja, hogy "mindenhol az automatizáláshoz szükséges anyagi források hiányáról beszélnek". Véleményem szerint a második kijelentés az igaz, egy városi könyvtár nem tud a könyvtári rendszer árát jóval meghaladó értékű hálózati operációs rendszert és kiszolgáló számítógépet vásárolni. Ha esetleg sikerülne is, maradnak az üzemeltetési gondok, hiszen "nem sok városi könyvtár van olyan helyzetben, hogy egy ilyen rendszer szakszerű karbantartásához értő szakembert alkalmazzon főállásban". Ennek igazságát Vad Sándorék saját bőrükön tapasztalták, amikor tudomásul kellett venniük, hogy "a könyvtárban nem volt olyan szakember, aki képes lett volna ellátni az adott DEC-szerver felügyeletét". Miért gondolja tehát, hogy "az újabb és újabb hálózati szoftverek, relációs adatbáziskezelő-rendszerek", amelyeknél "a legtriviálisabb üzemzavar, pl. egy áramszünet is adatbázis sérüléshez vezethet" alkalmasabban szolgálhatnak egy rendszer alapjául, mint a saját fejlesztésű, tervezetten alacsony szervízigényű rendszerelemek? A TextLib adatbázisa ugyanis általában nem sérül meg egy áramszünet esetén sem, és ha mégis, automatikusan gondoskodik a helyreállításról.
Valóban ideje lenne ezt a fejlesztést lezárni, de nem végleg. Rengeteg fejlesztési elképzelésünk van, amelyek megvalósításához hozzá is látunk, ha majd a TextLib felhasználók megkapták már azt, ami valóban régóta jár nekik, a teljes TextLib integrált könyvtári rendszert.