"Oh szent jobb kéz! földünk' fénye, nemzetünknek szent reménye, kútforrása létünknek hű dajkája hitünknek; légy Budáról országunknak Mózes' karja mindnyájunknak. A' pogányok vakságából, a' vadságnak rút sorsából a' magyarnak hajnala ah! te voltál angyala, hogy tanítsák a' gyarlókat gyámolítsák a' habzókat te rendtél véneket, te egyházi rendeket. ... Hány özvegynek gyámolója hány árvának pártfogója volt hazánkban irgalmad, szünhetetlen szorgalmad! ... Isten' annya pártfogónk általad lett gyámolónk. Néki adtad koronánkat, ő rá bíztad új hazánkat, hogy földünknek népeit óvja úgy, mint híveit. Illy felséges tetteidnek, illy tündöklő érdemidnek bére az, hogy Tégedet rothadás nem sérthetett. Bére az, hogy több csudával mint dücsődnek zálogával, mellyért áldja nemzetünk, fényesnek tett Istenünk. Várad, Szent-Jobb szól ezekről, szól Ragúza több lelkekről, kikkel érted az Egek sok jeles jót tettenek. Hogy Mohácsnál megrontattunk, Tőled is, úh! megfosztattunk nyűgben sírtak népeink, árván nyögtek szíveink. ... Álld meg Isten! jóvoltáért és Te szent kéz, a' hazáért légy e' háznak csillaga légy hűségünk' záloga. És ha tán köz-ellenségünk rajtunk üt, vagy más inségünk, oh terjedgy ki Te reánk, hogy megszánnyon köz Atyánk. Intsd meg szívét a' magyarnak kit balságok megzavarnak tűrje mennyért séreit 's várja értök béreit! Köss közöttük egyességet, tartsd fel a' köz békességet, hogy mint egy test éllyenek 's visszatérő ünnepeddel, hogy egy tőnek ágai eggy egésznek tagjai. 'S a' ki végén életének búcsut mond elhült testének vidd az Isten' színéhez hogy feljusson béréhez! Légy Budáról országunknak Mózes' karja mindnyájunknak, oh szent kéz! óvd földünket minden rossztól népünket."   Verseghy Ferenc: Ének Szent István király' jobbjáról (részlet)