Honvéd síremlék (1848-49-es emlékmű)
A síremlék az 1849. március 5-i szolnoki csatában elesett honvédek hamvai felett áll a római katolikus temetőben.
Az 1. és 2. hadosztály az ütközet után Törökszentmiklóson táborozott. Ezalatt a sebesült és a járvány következtében megbetegedett honvédeket az Almásy-szegényházban berendezett kórházban helyezték el. A plébániai anyakönyvek tanúsága szerint 46 honvédet temettek el az itteni sírkertben. Gerenday Antal és Fia sóskúti kőből készült kőoszlopát 1898. novemberében állították fel közadakozásból. A síremlék márványlapján a következő felirat olvasható:
"Az 1849. szolnoki csatában megsebesült és itt eltemetett honvédek emlékének állítá T.-Sz.-Miklós közönsége. 1898."

Kossuth Lajos-szobor
1896-ban - a Millennium évében - a városi közgyűlés a főút nevét Kossuth Lajos utcára változtatta. 8 évvel később, 1904. október 23-án ezen a téren leplezték le a szabadságharc szellemi vezérének szobrát, melyet Horvay János szobrászművész készített el. A 3 méter magas - sóskúti kőből készült - talapzatra emelt bronz szobor másfél embernyi magasságban, álló helyzetben ábrázolja Kossuthot, amint kardját szívéhez emelve, fedetlen fővel lelkesítő beszédet tart a néphez. A szobor az 1928-as térrendezés alkalmával került a mai helyére.
A megyében ez volt az első Kossuth-szobor. A márciusi 15-i városi ünnepségek színhelye 1905 óta.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Képeslaptár)

Kossuth Lajos-emléktába
A Kossuth utca 127. szám alatt álló épület falán található fekete márványtáblát a centenárium alkalmából készíttette a város. Az eredetileg ezen a helyen állt ház előtt mondott beszédet Kossuth Lajos 1849 tavaszán.
(Kósa Károly fevétel - VFMKMI)

Kossuth Lajos-eméktábla
Ezen a helyen szállt meg és innen indult tovább Debrecen felé Kossuth Lajos és kísérete a tavaszi hadjárat során. Az emléktáblát a centenáriumi ünnepségek alkalmával 1948-ban emelte a város.
(Kósa Károly fevétel - VFMKMI)

Petőfi-szobor
A mellszobor a Petőfi Sándor Általános Iskola épületében található.
(Új Néplap)

Dudás József: 1898. nov. 27.
 
Jöjjetek ki lányok a temetőkertbe...
A honvédsír kopár, nincs virággal fedve.
Hozzatok virágot, szentmiklósi lányok!
Azoknak a dicső, azoknak az áldott
Honvédeknek sírjára:
Szívünk majd felhevül, szemük majd felragyog;
Megértik, mint hajdan a hívó szózatot:
Előre! Csatára!
 
Ne vádoljon bennünk, a mi eddig vádolt.
Szentmiklósnak népe, tépjük szét a fátyolt!
A mi szívünkben is nemzeti láng lobban:
Mégis az a fátyol még a síron ott van.
Emlékszobrot rája!
Szívünk majd felhevül, szemünk majd felragyog;
Megértik, mint hajdan a hívó szózatot.
Előre! Csatára!
 
Járjunk aztán oda honfiú imára.
Érezzék az alvók, még ébren a hála!
Még síratjuk őket s fáj a szívünk bele,
Még érettük szemünk hulló könynyel tele!
S a hulló könyárra:
Szívünk majd felhvül, szemük majd felragyog;
Megértik, mint hajdan a hívó szózatot:
Előre! Csatára!
 
Jöjjetek mindnyájan! s ott a szentelt halmon
Énekünk hagjait szétbúgni hadd hallom.
Mint mikor csalogány kesereg az ágon.
Sikongjon, zokogjon, bánatosan, fájón!
Ajkaink dalára:
Szívünk majd felhvül, szemük majd felragyog;
Megértik, mint hajdan a hívó szózatot:
Előre! Csatára!
 
Jöjjetek ki lányok majd a temetőbe...
Hozzatok virágot, koszorúba kötve.
Hozzatok virágot, szentmiklósi lányok!
Azoknak a dicső, azoknak az áldott
Honvédek szobrára:
Kiknek utoljára szemük még felragyog
S az lesz az utolsó elhaló sóhajok:
Áldás a hazára!