A Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete 1927. évi közgyűlésén hagzott el a főoldalon idézet gondolat. A javaslattevő Supka Géza volt. A kezdeményezés, hogy a magyar könyv népszerűsítése érdekében évenként könyvnapokat kell rendezni, két év múlva valósult meg.
 
1929. május 13 és 20. között rendzte meg a Magyar Írók Egyesülete az első Magyar Könyvhetet. Szerencsés egybeesése volt az eseményeknek Szolnokon, hogy a helyi Verseghy Irodalmi Körnek első nyilvános szereplésére és a könyvhéti ünnepségre egy időpontban került sor. A rendezvény jelentőségét mutatja, hogy azon Almásy Sándor főispán és Alexander Imre alispán is megjelent, a megnyitó szavakat pedig dr. Tóth Tamás polgármester mondta.
 
Az indulás sikerét megtorpantotta a világválság. Olyan városokban, ahol volt könyvkereskedés, a tulajdonosok kétségbeesett erőfeszítéseket tettek a könyvek eladása érdekében. 1934-ben a korabeli újságcikkek és hirdetések tanúsága szerint a életszínvonal és a közhangulat javulni látszott. Szolnokon ismét a Verseghy Irodalmi Kör tagsága rendezte meg a könyvnapi ünnepségeket. Most első ízben helyi szerzők is a nyílvánosság elé léptek. A városháza folyosóján Rényi Dezső nyomdatulajdonos és könyvkereskedő a szerzők műveiből kiállítást rendezett. A következő pár évben már irodalmi matiné színesítette a programot és az utcákon megjelentek a virágfüzéres könyvsátrak.
 
A könyvnap hangulata 1938 után elkomorodott a háború fenyegető árnya miatt. A zsidó valású könyvkereskedők a fokozódó jobboldali nyomás, majd a zsidótörvények hatására ellehetetlenedtek. A negyvenes évek fordulóján a jobboldai szervezetek és bajtársi egyesületek hangjától volt hangos a könyvnap is. A Turul Szövetség például 1940-ben 200 vidéki városban állított fel könyvsátrat, így került sor az első helyi könyvnap megrendezésére Mezőtúron is. A háború évei alatt a nehéz gazdasági viszonyokra való tekintettel csak igen korlátozott mennyiségben hoztak a kereskedők könyvnapi könyveket. 1944 nyarán Szolnokon nem is került sor a könyvünnepre, hiszen a Szövetségesek repülői bombázták a várost.
 
A háború után a könyvkiadás feltámasztását a könyvéhség segítette. Az ünnepi könyvhét tehát megőrizte polgárjogát 1945 után is. Legfőbb patrónusai éppen a politikai pártok és a tömegszervezetek lettek. 1949 júniusában került sor Szolnok megyében az "ötödik szabad könyvnapok" megrendezésére. Az üzemek pártszervezetei 30 sátrat állítottak fel. A sátraknál hangszórók hívták fel a figyelmet a Szikra kiadó könyveire. A jelmondatok: "Művelt, erős, független népet független hazában!"; "Tanulj, műveld magad, hogy taníthass!"" hűen tükrözik a könyvnapok legfőbb tartalmi jegyeit.
 
Az 1950-es könyvnapokat már egészében a Szikra kiadó rendezte. A programok megnyitása előtt népnevelők és falujárók ismertették a könyvnap jelentőségét és a jelesebb könyveket. 19 településen 150 dekorált könyvsátor várta a megyebelieket. A tanyákra a gépállomások feldíszített vontatói vitték a könyveket. Ekkor alakultak először könyvnapi bizottságok a párt irányításával.
 
1950-es évek második felében az ünnepi könyvhét szervezésében egyre több szerepet kaptak a könyvtárak is. 1954-ben például a megyei napilapban a könyvünnep alkalmából megjelent vezércikket a megyei könyvtár akkori igazgatója, Kisfaludy Sándor írta. A hálózattá szerveződött és megerősödő tanácsi könyvtárak a helyi események bázisintézményeivé váltak. Kiállításokkal, olvasókörökkel és könyvismertetésekkel egészítették ki a könyvvásárokat. A megyei megnyitó ünnepségek házigazdája évről évre egy-egy település könyvtára lett.
 
Az 1960-as években az érdeklődés megnövekedett a szak - és ismeretterjesztő irodalom iránt. Természetes visszahatásként a korábbi kulturagitáció kizárólagosan politikai irodalmat erőltető könyvterjesztői politikájára. Szerte a megyében könyvbarát bizottságok alakutak. Az 1964-es ünnepi könyvhétnek érdekessége volt, hogy a megyeszékhelyen ekkor szervezték meg első ízben a szolnoki kulturális heteket is. Az 1965-ös könyvhéten pedig elsőként az országban a gyermekkönyvek ünnepi hetét is megrendezték Szolnokon a Pajtás című lap ankétjával gazdagítva. Az elkövetkező években is nagy figyelmet fordított a megyei könyvtár a 14 éven aluli olvasókra, amit a meghívott írók névsora is jelzett: Tatay Sándor (1967), Janikovszky Éva (1968) stb. Az 1969-es könyvhéten indult útjára az Otthont a könyveknek - otthont a művelődésnek mozgalom. Rendhagyó irodalomórák is szerves részei lettek a könyvheti programoknak.
 
Az 1975-ös országos megnyitóra a megyeszékhely 900. évfordulója alkalmából Szolnokon került sor, amely új motívumokkal gazdagította a könyvünnep eddigi történtét. A könyvudvar a város főterére kitekintő könyvtérrel is bővült, ahol Szolnok megye népművészei is bemutatkoztak és rendszeressé vált az antikvár könyvek árusítás. Alkalmi postai bélyegzés, 3 féle művészi ex libris és több mint 50 helyileg szerkesztett és készített kiadvány tette színesebbé a könyvhetet. 1978-ban a rendezvények megyei házigazdája a 600. évfordulóját ünneplő Mezőtúr városa lett. A túri alkotók szereplése tette kölön emlékezetessé a város rendezvényeit.
 
Az elmúlt évtizedekben a könyvnapok tehát nem csupán a kiadók és a kereskedők, hanem a könyv és a könyvvel kapcsolatba kerülő emberek ünnepe. Az ünnepi könyvhét nem csupán a fővárosi, hanem a magyar irodalom ünnepe. Hiszen nem csak Budapesten, hanem az ország számos pontján, így Jász-Nagykun-Szolnok megyében is évről évre sokoldalú összefogással valósul meg - színes kísérő rendezvényekkel - a magyar könyvünnep.
 
Szurmay Ernő: Könyvünnepek Szolnok megyében című kézirata nyomán