Bari Ferenc (1931-2003)
 
A kunhegyesi születésű hegedűművész 1954-ben vált zenekarvezetővé és a kunhegyesi étteremben dolgozott közel három évtizeden keresztül. Nagyon sok hangversenyen, zenekari versenyen szerepelt az együttesével, amiről oklevelek és serlegek is tanuskodnak. Tehetségére a Magyar Rádió is felfigyelt. Számos felvétel őrzi a játékát.
(Kép forrása: Kunhegyesi Nagykun Kalendárium. Kunhegyes, 2004.)

Beleznay Antal (1859-1915)
 
Jászberényben született karnagy és zeneszerző. Nagyváradon működött mint egyházi karnagy és polgári iskolai énektanár. Endrődi Sándor kuruc dalainak megzenésítője.

Buday Péter (1921-2004)
 
A hazai kórusmozgalom egyik legkiemelkedőbb alakja 1921-ben született Derecskén. A családi hagyományoknak megfelelően pedagógusnak készült. A Szegedi Tanítóképzőben tanult, ott kezdett zenével foglalkozni. Szolnoki karnagyi tevékenysége a Belvárosi Templom Kórusában kezdődött, melynek másodkarnagya lett. Nevéhez számos rangos zenei rendezvény és kórus létrehozása kötődik. Ő hívta életre a Bartók Béla Kamarakórust. Évtizedekig volt a MÁV Járműjavító Férfikarának és a Kodály Kórus karnagya. A Kórusok Országos Tanácsának tiszteletbeli elnöke, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei KÓTA titkára volt 20 éven át. Munkáját számos díjjal jutalmazták, megkapta például a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét, Szolnok Város Ezüst Pelikán díját és a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést. 1999-ben Jász-Nagykun-Szolnok Megyéért díjban részesült.
A szolnoki Ádám Jenő Zeneiskolában terem viseli nevét. 2004 óta a KÓTA által szervezett kórustalálkozó a karnagy emlékére Buday Péter emlékhangverseny.
(Kép forrása: ZeneSzó 2004. 9. sz.)

Burai Zoltán
 
Burai Zoltán Dévaványán született zenész családban. Id. Burai Zoltán cimbalmos volt, fia hegedűn játszott. Egy kisújszállási cimbalmos lányát vette feleségül, így került a városba. Az 1950-es években megrendezett I. Falusi Népi Zenekarok Vetélkedőjét a Magyar Rádióban a Burai Zoltán Zenekar nyitotta meg, amely a kisújszállási ÁFÉSZ vendéglőben játszott rendszeresen.
Burai Zoltán 1981-ben hunyt el. A kisújszállási Déli temetőben nyugszik.
(Kép forrása: Kisújszállási Nagykun Kalendárium. Kisújszállás, 2007.)

Darázs Árpád (1922-1986)
 
A jászberényi születésű karmester a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatott felsőfokú zenei tanulmányokat. 1944-ben egyházkarnagyi oklevelet kapott. Az 1944/45-ös tanévben a középiskolai énektanár-képző tanfolyamot végezte el Ádám Jenő vezetésével. A második világháború végét követően két tanéven át a Jászberényi Állami Líceum és Tanítóképző Intézet ének-zene tanáraként dolgozott. Ezután visszakerült Budapestre, ahol többek között a Magyar Rádió és Televízió énekkarának lett a karnagya. Családjával együtt 1956-ban elhagyta Magyarországot és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le.
Muzsikusként első jelentős munkája 1957-61 között Farmingdale-ben a Szent Kilián Fiúkórus vezetése volt. Kodály Zoltán koncepciója szerint tanította az amerikai fiúkat, akikkel jelentős sikereket ért el. Többek között meghívást kaptak a Lincoln Center megnyitó ünnepségére, ahol Leonard Bernstein vezényletével Mahler művében, az Ezrek szimfóniájában énekeltek.
A Dél-Karolina Egyetem professzora lett 1966-ban. Nem sokkal kinevezése után megalapította az egyetem hangversenykórusát. Ezzel a kiváló együttessel kétszer is első díjat nyert a rangos debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen. Több helyi zenei együttes munkáját irányította Columbiában, Dél-Karolina állam fővárosában. Tankönyvet írt, amelyben a kodályi elveket és módszereket ültette át amerikai környezetbe.
Jászberény Város Önkormányzata 1994-ben (poszthumusz) díszpolgári címmel tüntette ki a kiváló muzsikust.
(Kép forrása: Árpád Balázs Singers)

Kalmár Pál (1900-1988)
 
Édesapja Jász-Nagykun-Szolnok megyében járásbíró, édesanyja a történelmi Czebe család leszármazottja. A mezőtúri fiú 19 éves korában jelentkezett a Vígszínház fiatal énekeseket kereső felhívására. Az Operettszínház segédszínésznek, később a kaposvári és pécsi társulat bonvivánnak szerződtette. A harmincas évek elejétől fellépett a budapesti Ostende kávéházban. Itt fedezte fel az Columbia Gramafon Társaság képviselője és 1932-től szerződtették. Ekkor indult nemzetközi karrierje. Rendszeresen vendégszerepelt Londonban, Párizsban, Berlinben és Bukarestben is. A kor legnagyobb slágereit lemezre énekelte, gyakran szerepelt a rádióban is. 1936-tól a német ODEON cég jelentette meg lemezeit.
A háború után kényszerű okokból pályafutása megszakadt. A Budapesti Szerelőipari Vállalatnál helyezkedett el mint hegesztő és köszörűs. Munkájáért még sztahanovista kitüntetést is kapott. 1954-től énekelhetett ismét. Állandó fellépőhelye a krisztinavárosi Márványmenyasszony étterem lett. 1968-ban egy operáció miatt elveszítette hangját, többé már nem énekelhetett. A Tangókirályként is aposztrofált énekessel mintegy kétezer lemezfelvétel készült. Túri tájszólása több dalán is felfedezhető.

Kovács Dénes (1930-2005)
 
A váci születésű Kovács Dénes szülei a megélhetés gondjai elől költöztek Szolnokra. A Pletykafalu városrészben telepedtek le. 1936-ban a Nemzeti Jövőnk című helyi lap számolt be az akkor öt esztendős Kovács Dénes, városi zeneiskolai növendék hegedűjátékáról. Rados Dezső növendékeként kezdte tanulmányait a Fodor Zeneiskolában, majd 1944-től Zathureczky Ede mesterosztályában tanult a Zeneakadémián, ahol a magyar hegedűiskola alapító géniuszának, Hubay Jenőnek örökségét vehette át. Majd a Magyar Állami Operaház zenekarának koncertmestere lett 1951-ben. Négy évvel később pedig megnyerte a rangos londoni Flesch-versenyt. Szólistaként végigjátszotta szinte a teljes klasszikus repertoárt, de a kortárs zeneszerzők hegedűversenyei sem maradtak ki koncertjeiből, lemezfelvételeiből.
47 éven keresztül tanította hegedűsök nemzedékeit a Zeneakadémián, 1967-től főigazgatóként, 1971 és 1980 között pedig mint rektor állt a világhírű zenei intézmény élén. Megalapította a Zeneakadémia Nagydíját és a Kivételes Tehetségű Gyermekek Képzőjét, versenyeket rendezett alma matere korábbi nagy muzsikusainak emlékére, emelte a zenekari muzsikus képzés színvonalát. A Zeneakadémia hagyományainak megfelelően szétválasztotta a tanár- és művészképzést, és az ő utasítására kapott önálló tanszaki rangot a kamarazene.
Munkásságát 1954-ben és 1958-ban Liszt Ferenc-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal, 2000-ben Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal ismerték el. 1970-ben Kiváló művész lett.
(Kép forrása: Ottó Péter: A mesterhegedűs Kovács Dénes emékezik. Budapest, 2007.)

Lackó Mária (1911-1984)
 
A szoprán énekesnő Tiszaföldváron látta meg a napvilágot. Budakovics Máriánál és Palotásy Árpánál magánúton tanult énekelni. 1945-ben Sergio Failoni hívására a fővárosi Operaház társulatához szegődött, Turandotként. Két évtizeden keresztül a színház egyik jelentős drámai hősnője volt (Aida, Santuzza, Senta, Tosca stb.) 1965-ben vonult vissza a színpadtól.

Palotásy János (1821-1878)
 
Jászberényben letelepedett lengyel emigráns család leszármazottja. Gimnáziumi tanulmányai után elkerül a városból, 1848-ban tér vissza a Jászságba, Jászapátin tölti be az aljegyzői tisztséget. Pályáját ettől kezdve kettősség jellemzi, hiszen élete végéig közhivatalnok, ugyanakkor muzikalitása zeneszerzésre, a zenei életben való aktív részvételre ösztönzi. Élete legtermékenyebb időszaka a Jászapátin töltött évek. 1861-től Jászberény lakosa, ebben az évben változtatja meg családi nevét. Mint Jászkun kerületi levéltáros, a város közösségének, társadalmi életének tevékeny résztvevője volt. Szervezője, elnöke az 1860-as évek elején megalakuló Jászsági-kör, majd Palotásy dalkör néven működő dalárdának.
Palotásy Jánost a jászberényi Fehértói temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét őrzi a város, nevét utca viseli, a róla elnevezett zeneiskola előtt áll mellszobra.
(Kép forrása: Tóth János: 100 éves a Palotásy Kórus. Jászberény, 1962)

Petrányi Elemér (?-1960)
 
Tiszaföldvári Iparos Dalkört vezette. A Szolnoki Iparos Dalkör, a későbbi Kodály Kórus, 1925-ben a kórus Petrányi Elemért választotta karnagyául, aki 35 éven át dolgozott együtt az énekkarral. Vezetése alatt a kórus számos hazai dalversenyen vett részt egyre nagyobb sikerrel. Érdekesség, hogy 1931-ben Verseghy hamvainak Szolnokon való újratemetésén ő vezényelte a MÁV Fűtőház "Összetartás" dalárdáját is.

Rácz Aladár (1886-1958)
 
Cigányzenész családból származott a jászapáti születésű cimbalomművész. Körülbelül nyolc-kilenc éves korában ugyanabba a zenekarba vették fel, melyben apja játszott. Első koncertjét a jászberényi Lehel kávéházban adta, majd 14 éves koráig a helyi cigányzenekarban cimbalmozott. Ekkor elindult a fővárosba szerencsét próbálni. Egy impresszárió felfedezte, és Párizsba szerződtette. Az egzotikus magyar cigánymuzsika vonzotta a közönséget. Rövidesen Spanyolországban, Skóciában, Egyiptomban, Svájcban vendégszerepelt. Híres muzsikusok nyilatkoztak róla elismeréssel. Saint-Saëns a cimbalom Liszt Ferencének nevezte.
Az I. világháború alatt Svájcban megismerkedett Ernest Ansermet professzorral, Émile Jaques-Dalcroze-zal, Igor Sztravinszkijjal, akik felfigyeltek játékára, művészetének tökéletesítésére ösztönözték és a komoly muzsika irányába terelték. Sztravinszkij cimbalmozni tanult tőle, s komponált is erre a hangszerre. A cimbalomjátékot tulajdonképpen ő emelte művészi színvonalra, a cimbalom általa lett hangversenyhangszer. Barokk és preklasszikus mesterek főként cembalóra írt műveit adta elő többnyire felesége, Yvonne Barblan zongorakíséretével.
1935-ben a honvágy hazahozta Magyarországra. Budapesten 1937-ben a Nemzeti Zenede, 1938-tól haláláig a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára volt, ahol számos kitűnő tanítványt nevelt. Művészetét 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el.
(Kép forrása: Kroó György: Rácz Aladár. Budapest, 1979.)

id. Rácz Norbert (1801-1962)
 
Jászsági prímás. Önálló zenekara volt, ahol később fiával együtt játszott. Szülőhelyén, Jászapátiban van eltemetve.

ifj. Rácz Nobert (1933-1987)
 
Jászapátin született prímás, zeneszerző. Zenei tanulmányait édesapja irányításával végezte, s annak zenekarában volt másodprímás, majd 1951-től saját zenekarával muzsikált. Első nótáját 1943-ban szerezte, Marczali Frigyes 15 évvel később verset írt alá Dankó Pista hegedűjén címmel. Élete során kb. háromezer csárdást, hallgatót, verbunkost, nótát, dalokat Ady, Petőfi, József Attila verseire, sanzont, táncdalt, rapszódiát s más zenekari darabokat komponált.

Radvánszky József (1873-1940)
 
Radvánszky József római katolikus lelkész 1904-től Szolnokon gyakorolta papi hivatását. 1926-től a városi szegényház lelkésze volt. Az ő kezdeményezésére és anyagi támogatásával épült meg 1933-ban a szegényházi kistemplom. Szépirodalmi és zenei tárgyú műveket írt. Dalgyűjteményét a "Nótás album" címen tisztelői adták ki. A Verseghy Kör alelnöke is volt.
(Kép forrása: Radvánszky József nótás albuma. Szolnok, 1927.)

Riszner József (1824-1891)
 
Riszner József és neje által vezetett nyilvános felsőbb "leánynevelő és tápintézet" 1863. októberében kezdte meg működését Jászberényben. A zene és ének oktatásban az intézet szép eredményt ért el. Több alkalommal rendeztek nyilvános hangversenyt. A zongoratanító Riszner írta át Palotásy János műveit zongorára és segítette azok megjelentetését is. Hallgató magyarjait és csárdásait Riszner József adta ki két vaskos kötetben. 1862-ben alakult egy jászsági baráti kör Palotási János zeneköltő és Riszner József, a nőnevelde tulajdonosa, vezetésével. Ezt a társaságot tekinti a mai Palotásy kórus alapító elődjének.

id. Sánta Ferenc (1919-2003)
 
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjével kitüntetett prímás Jászberény Város Díszpolgárára.

Seres Antal (1912-1979)
 
Seres Antal Újszászon született. A Seres család többgenerációs zenészdinasztia volt. Édesapja, id. Seres Antal klarinétos volt, Géza testvére (Újszász, 1922. január 22. - Zagyvarékas, 1986. augusztus 10.) pedig az 1960-as években a szolnoki "Halász Csárdában" működő cigányzenekar cimbalmosaként működött.
A falusi cigányok általában nem tudtak megélni a muzsikálásból, és egyéb munkát is vállaltak. Seres Antal a fővárosban helyezkedett el gyári munkásként. Budapesten hunyt el, de szülővárosában temették el.

Székely Mihály (1901-1963)
 
Eredeti nevén: Spagattner Mihály Jászberényben született. Még iskolába sem járt, amikor már énekelni hívták templomi énekkarokba. 15 éves korában Budapestre került. Először 1923. május 28-án lépett színpadra. Az Operaház leszerződtette. Karrierje ettől kezdve gyorsan emelkedett. Nevét világszerte megismerték. Szülővárosa 1848-ban díszpolgárává választotta. Hangfelvételek mellett a nevét viselő zenei napok is évről évre felelevíntik emlékét.
(Kép forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár)

Tamássy Zdenkó (1921-1987)
 
Az Erkel Ferenc-díjas zeneszerző Vezsenyben született. 1940-46 között végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoratanszakát. Majd a Magyar Rádiónál helyezkedett el. 1953-54-ben a Zenei Osztály vezetője volt. Utóbb lektora a Könnyű Zenei Osztálynak, elnöke a Sanzon és Táncdal Bizottságnak. A kifejező hangulatok invenciózus mestere, dallamos, lírai szépségű muzsikája számos rádió-operettben, zenés játékban csendült fel (Százszorszép, 1956; Álomkastély, 1962 stb.).
1951-től Kollányi Ágoston népszerű-tudományos rövidfilmjeinek kísérőzenéjét írta. A játékfilm műfajban Fábri Zoltán Hannibál tanár úr c. filmjének zenei aláfestésével mutatkozott be. 1958-tól dolgozott a Magyar Televízió számára. Itt került a közönség elé művei közül az Énekóra és az Olasz vendéglő.
Szabó István felkérte a nyolcvanas években a Redl ezredes, valamint az Oscar-díjas Mephisto komponistájául. Ő volt a Régi idők focija, a Szeleburdi család és a Palacsintás király című nagysikerű filmek zeneszerzője is. Sikeres táncdalok, sanzonok szerzője is volt.
(Képek forrása: Sebestyén János honlapja;
Editio Musica Budapest;
Filmborító.hu)

Tarnay Alajos (1870-1933)
 
Tarnay Alajos országosan ismert, népszerű dalköltő volt, aki sokfelé koncertezett. Büszke jászberényiként pedig gyakran jött szülővárosába, hogy itt is megmutassa tehetségét. Minden évben több művészestélyt is szervezett, s kora jelentős magyar művészeit hozta magával e koncertekre. Az I. világháború után jótékonysági esteket tartott, hogy a rokkant katonákat, családtagjaikat segíthesse. Szülővárosa büszke volt a "mi Lojzikánkra", aki csupaszív ember volt. Pályája során mintegy 300 szerzeményt alkotott, sok boldogságot igyekezett adni az embereknek.

Verseghy Ferenc (1757-1822)
 
A magyar irodalomban mint lírai és elbeszélő költő, esztéta és mint nyelvész fejtett ki nevezetes munkásságot. Emellett azonban kiváló zeneértő, sőt zeneszerző is volt, aki tanítását a német versformák elsőbbségéről nemcsak elméletileg, hanem a dalaira szerzett dallamokkal is támogatta. Rövid értekezés a musikáról. VI. énekkel című műve 1791-ben jelent meg Bécsben. Megzenésített verseinek közlésekor a "magyar hárfás" álnevet használta.

Vécsei Artúr (1859-1938)
 
Mezőtúri születésű ének- és zenetanár. Zenei kultúrájának alapelemeit Bécsben szerezte. Megpályázta és elnyerte a gimnázium akkor induló zenetanári állásának pályázatát, s közel negyven évi pályafutás után vonult nyugdíjba. Létrehozója a mezőtúri "Úri zenekarnak" (1899). 1903 október 8-án a gimnázium jubileumán és az egyházmegyei gyűlésen egy vonósnégyes tagjaként együtt lépett fel Vécsei, Kodály Zoltán, Jakucs István, dr. Schitt Izidor. Móricz Zsigmond az Úri muriban róla mintázta Wagner tanár úr figuráját.