Verseghy Ferenc
(1757-1822)

"Ésszel, okossággal kell kormányozni az Embert a kibe a fő Ész része rekesztve vagyon" Verseghy Ferenc
Sághy Ferenc, a Magyar Királyi Egyetem Könyvnyomdájának kurátora, Verseghy Ferenc pesti barátja volt. Munkakapcsolatban álltak egymással, amikor Verseghy a helytartótanács megbízásából tankönyveket szerkesztett, fordítóként, átdolgozóként és korrektorként tevékenykedett a budai Egyetemi nyomdában. Sághy Ferenc utolsó útjára is elkísérte a megboldogult litterátort. Verseghy még életében neki ajánlotta Publius Ovidius Naso Metamorphosissai fordításának kéziratát. Az egykori barát jól bánt a rábízott szellemi hagyatékkal. 1825-ben jelentette meg az általa felügyelt könyvnyomdában az említett fordítást. A munkát kiegészítette még a tudós barát életét összefoglaló írással is, amit fia, Sághy Sándor készített el. Az összeállított életrajzot terjedelmes lábjegyzettel látta el szerzője. A megjelölt források tanúsága szerint Sághy Sándor a Verseghy életmű fontosabb állomásainak utánajárt, és kézbe vette a vonatkozó dokumentumokat.		A Sághy Ferenc és Sándor által gondozott életrajzi kötet
Verseghy Ferenc költeményeinek megörökítésére 1865-ben került sor Toldy Ferenc szerkesztésében. A kötet előszavában méltatja a "magyar hárfás" költészetét. Az összeállított verseskötet bevezetőjeként szerepelteti Toldy az általa írt Magyar költészet kézikönyve Verseghyre vonatkozó értekezését is, amely a Sághy Sándor-féle Verseghy-biográfia átvétele. Verseghy esztétikai munkásságának felfedezése Radnai Rezső nevéhez fűződik. Aesthetikai törekvések Magyarországon című tudományos művében méltatta Verseghy Analyticáját és a Rikóti Mátyást. Nyelvtudományban elért eredményeit Simonyi Zsigmond és Szinnyei József értékelte kisebb értekezéseikben. Ehhez hasonlóan pozítivan álltak ki Verseghy nyelvújítási törekvései mellett a Magyar Nyelvőrben megjelentetett tanulmányaikban Riedl Frigyes, Rubinyi Mózes és Révész Károly is.
A fenti művek forrásait és munkáját Császár Elemér (1874—1940) irodalomtörténész és akadémikus is felhasználta 1903-ban megjelentetett Verseghy-életrajzában. A biográfia 21 fejezetben, kronológiailag veszi sorra Verseghy papi, írói és nyelvészeti pályafutásának stációit, beleágyazva a Martinovics-féle összeesküvésben és a nyelvújítási mozgalomban betöltött szerepének tárgyalását. Külön passzust szentelt Verseghy mint zeneszerző címmel a versköltő és dalszerző bemutatásának. Kiemelve, hogy — véleménye szerint — Verseghy Ferenc az első magyar rendszeres verstan megalkotója, aki maga is ügyes zenész volt, szépen énekelt és magas zeneelméleti ismeretekkel bírt. Császár pozitívista tudományos igényű munkájának értékét az is emeli, hogy számos idézetet szerepeltet a Verseghy-életmű minden területéről. Az akadémikus-tanár — mint Verseghy munkásságának egyik legfőbb ismerője — több mű gondozásában is részt vett. Az általa készített monográfia alapján összeállított egy kisebb kötetre valót Verseghy nyelvtudományi műveiből 1904-ben, amely a Segédkönyvek a magyar nyelv és irodalom tanításához című sorozat 11. köteteként jelent meg.		A nyelvtani segédkönyv címoldala
Ez egyben azt is jelzi, hogy Császár Elemér azon is sokat fáradozott, hogy Verseghyről olvasson és tanuljon az ifjúság. A Verseghy-kutató irodalomtörténésszel a szolnoki Verseghy Kör és Verseghy Gimnázium is felvette a kapcsolatatot. 1930-ban a Kör meghívására Szolnokon tartott Verseghy Ferenc munkásságáról előadást. 1934-ben részt vett a Verseghy-szobor felavatásának ünnepségén is, majd egy évvel később pedig a szolnoki diákság által sajtó alá rendezett Rikóti Mátyás szépirodalmi kötethez Császár Elemér írta a bevezető tanulmányt. Az Irodalmi Kör az akadémikussal való szoros együttműködést azzal koronázta meg, hogy 1938 májusában díszelnökének választotta meg.		Madarász Flórissal közösen szerkesztett antológia
A 20. század első felében a Verseghy-kutatás két irányban folytatódott. Az irodalomtörténet összehasonlító és forráselemző vizsgálatokkal, míg a levéltári kutatások addig ismeretlen dokumentumok feltárásával járultak hozzá a Verseghy-életmű egyre teljesebb megismeréséhez. 1914-ben az Irodalomtörténeti Közleményekben Gorzó Gellért rámutatott a korábban Császár Elemér által is szerkesztett "Kisebb költemények" (1910) filológiai tévedéseire. Gálos Rezső pedig Verseghy verseinek és dalainak a forrásait találta meg német nyelvű dalgyűjteményekben (1933). Ő adta közre Verseghy töredékekben maradt drámáját, a Zotmund című művet, ennek kapcsán tárta fel a költő kapcsolatát a Majthényi családdal. Major Ervin és Szabolcsi Bence Verseghy dalszerzői munkásságát elemezte, amelyek a későbbi zenetudományi tanulmányok alapjául is szolgáltak. Horváth Konstantin ciszterci szerzetes pedig a pap-költő prédikációinak gyűjteményét közölte 1928-ban. Az 1950-es években Waldapfel József egyetemi előadásaiban, ahol a magyar felvilágosodás irodalmáról értekezik, Verseghy Ferencet a 18. század végi haladó eszmék első magyar hordozójaként említi. Benda Kálmán magyar jakobinusokra vonatkozó forrásgyűjteménye bizonyította először, hogy Verseghy a "Marsziliai ének" szerzője. A modern nyelvtudomány és a stilisztikai kutatasások is elismerték Verseghy felvilágosult irodalmi írásbeliségét, szótáríró és esztétikai munkásságát.
Emlékülések és az In memoriam kötetek   Szülőhelyén, Szolnokon a megyei könyvtár 1950-es évek elején való névadása és a Verseghy Gyűjtemény kialakítása is jelezte a tudós-költő emlékének tudatos ápolását. Több mű is megjelent a könyvtár és a Damjanich János Múzeum gondozásában már 1972-ig is. Ám a Verseghy-életművel való tudományos igényű, rendszeres és folyamatos foglalkozás csak ekkor, adott évben indult el a költő szülőhelyén. Az alkalmat Verseghy Ferenc halálának 150. évfordulója adta meg. Szolnok adott otthont a tudományos konferenciának, amely — tehát nem minden előzmény nélkül — a megyei könyvtár berkeiben indult meg. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének , a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak a szakemberei a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár által szervezett helyi kutatócsoport tagjaival együtt szervezték meg ezt az ülésszakot, melyet Tarnay Andor professzor nyitott meg 1972 decemberében. Az országos hírű tudósok mellett helyi korreferátum interpretálására is sor került az emlékülésen. Csetri Lajos, Kovács Ferenc és Notheisz János értekezésén kívül az érdeklődők meghallgathatták Kardos Józsefné Verseghy utóélete című előadását, amely összefoglalta Verseghy halála és az 1970-es évekig eltelt időszaknak a tudós-költőre vonatkozó irodalomtörténeti kutatását. Ezzel kapcsolva össze a létrehívott szolnoki konferenciát a korábbi elődök, Sághy Ferenc, Császár Elemér és Toldy Ferenc munkásságával. A szervezők az első tudományos ülésszak sikerén felbuzdulva elhatározták, hogy a konferenciát Verseghy születésének és halálának kerek évfordulóihoz igazítva ötévenként újra megrendezik. Ez az eseménysorozat a Verseghy Ferenc-kultusz tudatos ápolásának elindítója lett Szolnokon.
Koszorúzási ünnepség a Verseghy-szobornál
Több ülésszak vendége volt Fábián Pál, Éder Zoltán, Margócsy István és Fried István az ELTE, illetve a JATE vezető tanárai, valamint Szörényi László és Wéber Antal, az MTA Irodalomtudományi Intézetének irodalomtörténészei. Notheisz János a Jászberényi Főiskola Magyar Nyelvi és Irodalmi Nevelési Tanszékének vezetője és Deme Zoltán irodalomtörténész is számos alkalommal tisztelte meg előadásaival a szolnoki konferenciát. Deme Zoltánnak önálló kötete is megjelent Verseghy könyvtárának elemzéséről, valamint ő volt a szerkesztője a költő-tudós munkásságát összefoglaló A korán jött ember című, 1996-ban Szolnokon megjelent kiadványnak.		Deme Zoltán: Verseghy könyvtára (1985)
Ünnepélyes megnyitó a Városi Művelődési és Zenei Központban 1982-ben
Helyi alkotók közül kiemelkedik Szathmári István , a Nagykunságért-díjas kisújszállási születésű nyelvészprofesszor, Kaposvári Gyula , a Damjanich János Múzeum akkori igazgatója és természetesen Szurmay Ernő , a megyei könyvtár igazgatója, a Verseghy Kör elnöke, akik ketten diákként tagjai voltak a Verseghy Gimnáziumban működő névadóról elnevezett önképzőkörnek, valamint az 1993-ban újjászerveződött Verseghy Körben is oroszlánrészt vállaltak. E két jeles személy legáldozatosabb szervező és alkotó munkája fekszik a Verseghy-kultusz ápolásában és megőrzésében. A megyei könyvtár munkatársai közül is többen vállaltak korreferátumokat. 1993-ban Rékasy Ildikó ezen a fórumon számolt be az általa összeállított Verseghy-bibliográfia készítése során szerzett tapasztalatairól, Pápay Lászlóné Kemenczey Judit pedig a Verseghy nevével fémjelzett nyelvművelő verseny történetéről szóló előadásából kiderült, hogyan válhat a felnövekvő nemzedék a Verseghy-kultusz hagyományának ápolójává. Nemcsak a tanulóifjúság, hanem tanáraik munkájáról is képet kaphattak a konferencia vendégei. Szolnoki középiskolai tanárszemélyiségek közül is kerültek ki előadók. Szabó Károlyné , Pécsi István és Borosné Szlávik Mária Verseghy szaktudományi írásaiból kiindulva a kor történelemtanítását és természettudományának állapotát elemezték.		Kaposvári Gyula Szurmay Ernő
A 4. ülészak hallgatósága az Anyanyelv hetének országos megnyitóján a Szolnoki Városháza nagytermében		Fábián Pál egyetemi tanár (Szolnok megyei Néplap, 1987. március 28. )
Híradás az emlékülés anyagát tartalmazó emlékkötet megjelenéséről	A tudományos emlékülések programsorozatába az ifjúság oly módon is bekapcsolódott, hogy a Verseghy Ferenc Gimnázium a konferenciával egy időben megemlékező ünnepségeit tartotta, illetve ehhez a tudományos rendezvényhez fűzhető szintén a megyei könyvtár szervezésében útjára indított nyelvművelő verseny meghirdetése is. Az emlékülések előadásainak tudományos értéke megkérdőjelezhetetlen. Jeles tudósok és nyelvművelők, valamint a lelkes irodalmi lokálpatrióták munkássága csak akkor tud fennmaradni, ha írásos formában is megőrződnek az elhangzott referátumok. Ezért jelentős, hogy a Verseghy Emléküléseken megtartott előadások minden alkalommal egy kötetben kerülnek kiadásra. A Gácsi Mihály linómetszetével díszített kiadvány címe In Memoriam Verseghy Ferenc Emlékkönyv . Ebben a folyamatosan gyarapodó tanulmánysorozatban tárul fel a Verseghy-életmű, a kutatásával foglalatoskodó szakemberek újabb eredményei. Így járulva hozzá a Verseghy-kép teljesebbé tételéhez.
A In memoriam kötetek az Elektronikus Könyvtár gyűjteményében