Verseghy Ferenc
(1757-1822)

A Verseghy Kör 1938. őszi közgyűlésén Kiss Gábor elnöki székfoglalójában bejelentette az egyesület következő célkitűzését: a Verseghy könyvtár megszervezését.
Elgondolása szerint a könyvtár gyűjteményét Verseghy Ferenc művei, valamint azok a munkák alkották volna, amelyek Verseghyre vonatkoznak. Hozzáillesztve a Verseghy Kör tagjainak irodalmi és zenei alkotásait: regényeket, versesköteteket és zeneműveket, valamint a Szolnokon megjelent egyéb irodalmi és zenei munkákat és más Szolnokkal foglalkozó irodalmat.
A Verseghy-könyvtár a teljességre törekedve kívánta magába foglalni mindazon szellemi alkotást, amely Verseghy Ferencre, a Verseghy-kör tagjaira és Szolnok városára vonatkozott.
Kiss Gábor a Könyvtár és Múzeum Egyesületet kérte fel, hogy a születendő gyűjteményelhelyezését vállalja magára.

Szabó Ferenc polgármester és dr. Balogh Béla — a Könyvtár és Múzeum Egyesület akkori vezetői — örömmel fogadták a kezdeményezést. Így a szervezendő könyvtár elhelyezése biztosítva látszott.
Ez a megoldás azért volt szerencsés, mert az egyesület könyvtára szintén őrzött Verseghy Ferenc-köteteteket és egyéb személyével kapcsolatos relikviákat, melyeket külön a tudós-költő emlékére felállított vitrinben helyezték el. Könyvtár és Múzeum Egyesület tulajdonában volt még Remete Márton festőművész Verseghyről készült képe is.
 
A könyvtár 1937-ben készített katalógusában már több Verseghy-mű megtalálható volt. Szépirodalmi és nyelvészeti alkotásai ott sorakoztak a gyűjtemény polcain, valamint a Sághy Ferenc és Császár Elemér-féle Verseghy-életrajzokat is kézbe vehették a szolnoki olvasók.
 
A Verseghy-könyvtár szervezéséről a korabeli helyi újságok: a Nemzeti Jövőnk és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyeilapok is beszámolt. A kör felhívást tett közzé, hogy a gyűjtőkörnek megfelelő irodalmi és zeneműveket várnak adományozó kedvű tulajdonosoktól a könyvtár gyarapítására.

1952. november 6-án a múzeumtól külön választott Városi Könyvtár (1934-1951) a Körzeti Könyvtárral (1950-1952) egyesülve megyei gyűjteménnyé szerveződött, amely 1954. április 2-án felvette Verseghy Ferenc nevét.
A tudós-költő műveinek beszerzésével és rendszerezésével kezdték el kiépíteni a könyvtárosok a helytörténeti gyűjteményt, amely napjainkra az egyik legfontosabb állományrésze lett a megyei könyvtárnak.

A Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TIT) közös kidásában — az akkori könyvtárigazgató Kisfaludi Sándor szerkesztésében — jelent meg a Verseghy Ferenc 1757-1822. című kiadvány.
A kötet a TIT által gondozott Jászkunság 1957. évi 1-2. számában közölt — jeles kutatatók tollából való — tanulmányokat és bibliográfiai vázlatot tartalmazott.
 

Az 1972-ben a könyvtár névadójának emlékére útjára indított Verseghy Emlékülések tudományos tevékenysége is hozzájárult Verseghy Ferenc szellemisége iránt megnyilvánuló tisztelet fenntartásához. A megyei könyvtár gondozásában e nyelvészeti és irodalmi rendezvénysorozat előadásai szintén megjelentek könyvalakban In memoriam Verseghy Ferenc címmel.

1972-ben egy — erre a célra megalakuló munkacsoport — fogott Verseghy nyelvfilozófiai, stilisztikai és nyelvtudományi nézeteinek összegzését tartalmazó "Analyticae Institutionum Linguae Hungaricae..." című művének magyarra fordításához.
A magyar nyelv törvényszerűségeivel foglalkozó munka fordítása a maga nemében komoly vállalkozásnak számított. A szakmabeliek körében nagy érdeklődést és elismerést váltott ki.
A fordítás egyik legnagyobb nehézségét az egykor használt nyelvi kategóriák átültetése jelentette. Magvuk eltért a modern nyelvészetben használt elnevezésektől, vagy akár tartalmától is. Nem volt könnyű megtalálni a megfelelő magyar kifejezést, amely Verseghy gondolatait is kifejezte, ugyanakkor a mai olvasó számára is érthető volt.
A tudományos igénnyel megírt mű fordítása magával ragadta a vele foglalatoskodó szakembereket, akiknek lehetőségük nyílt Verseghy emberi vonásainak, egy-egy személyes élményének felfedezésére is. A sorok között ott bújtak a tudós mindmáig hasznosítható következtetései. Feltárta előttük a magyar nyelvben rejlő finomságokat és részleteket, gazdagítva ezzel a róla szerzett ismereteket és támogatva a fordítókat a vállalkozásuk véghez viteléhez.
A Magyar nyelv törvényeinek elemzése című fordítás első füzete és Verseghy Ferenc 1793-ban írt — verstani nézeteit tartalmazó — "Rövid értekezések a musikáról" című művének hasonmás kiadása 1972 telére, a Verseghy tiszteletére rendezett első szolnoki tudományos ülésszak megnyitójára készült el.
 
A 12 füzetben megjelent hatalmas, mintegy 1000 oldalt kitevő Analyticae... utolsó elkészült kötete 1981-ben a könyvtár kiadásában és az akkori Művelődési Minisztérium támogatásával került az olvasók kezébe.

A Szolnok Megyei Város Közkönyvtár megalapításának 50. évfordulójára a jogutód megyei könyvtár ünnepi kiadvánnyal emlékezett meg. A Pápayné Kemenczey Judit által összeállított füzet a Verseghy Ferencről készített képzőművészeti ábrázolásokat fogta egy csokorba.

A fordítói munka folytatásaként került sor a "Dissertatio de versione hungarica Scripturae Sacrea" című Verseghy-értekezés magyar nyelvre való átültetésére.
A magyar bibliafordításokat elemző, görög és héber szavakkal tűzdelt, latin nyelvű mű próbára tette a vele foglalatoskodó fordítókat.
Értekezés a Szentírás magyar fordításaról című munka 1987-ben került kiadásra.
Szorosan kapcsolódtak Verseghy bibliafordításához azok a latin nyelvű levelek, amelyeket a tudós az esztergomi hercegprímáshoz intézett Káldi György elavult bibliafordításának ügyében.
Így került tehát kiadásra — az előző nagy lélegzetű mű mellett — a Levelek és vitairatok című füzet, amely Verseghy Ferenc és kortársainak azon írásait foglalta magába, melyek a Káldi-féle bibliafordításhoz kapcsolódtak.

Szintén 1987-ben, a tudós születésének 120. évfordulójára, jelent meg két másik kiadvány.
Az egyik a megyei könyvtár és a Damjanich Múzeum gondozta hasonmás kiadás: Verseghy Ferenc H. G. Porthan (1739-1804) finn nyelvész professzornak címzett, 1794-ben írt latin nyelvű levele.
A közreadott írásnak Szolnokra kerülése Csekey Istvánnak, a tartui egyetem tanárának és Kaposvári Gyulának, a múzeum igazgatójának volt köszönhető. Dr. Csekey István 1931-ben a Verseghy Irodalmi Körben tartott székfoglaló elődasában tett említést arról, hogyan fedezte fel ezt a levelet a helsinki egyetemi könyvtárban. A két 18. századi tudós levelezése az utókor számára hasznos tudománytörténeti érdekesség lett és fontos dokumentum a Verseghy-kultuszt ápoló szolnokiak számára.

A másik kötet pedig egy miniatűr könyv, az Erkölcsi levelek. A csupán 7 cm hosszúságú könyv a Szolnoki Nyomda Vállalat szakmunkástanulóinak közreműködésével készült,
amelyhez a neves történész, Benda Kálmán írt bevezető tanulmányt Verseghy Ferenc a jakobinus mozgalomban való szerepvállalásáról.

A Magyar Könyv Alapítvány támogatásával a könyvtár egyik munkatársának, Rékasy Ildikónak jelentős vállalkozása volt a Verseghy-bibliográfia elkészítése. A IV. Verseghy Tudományos Emlékülés tiszteletére 1993 őszén elkészült egy Mutatvány a nagyobb lélegzetű munkából. A teljes összeállítás 1994-ben jelent meg Fried István bevezető tanulmányával.
A bibliográfia Verseghy Ferenc nyomtatásban megjelent műveit, levelezését és a róla szóló irodalmat fogta egybe. Az összeállítást kiegészíti a szülőváros által ápolt Verseghy-kultusz dokumentumainak forrásgyűjteménye is.
A kiadvány a teljesség igényével vette számba a szorosabb értelemben vett Verseghy-irodalmat, valamint válogatva regisztrálja a korszak tágabb szakirodalmának vonatkozásait, követve a hivatkozások vezérfonalát is. A pályatársak értékelései és megnyilatkozásai is helyet kaptak a bibliográfiában.
A kötet elkészítésében a könyvtár Deme Zoltán irodalomtörténész gyűjtőmunkáját is felhasználta, aki korábban készült kéziratait a bibliográfia készítőjének rendelkezésére bocsátotta.

Hosszabb időn át érlelődött egy olyan nagyközönségnek szóló, olvasmányos mű összeállítása, amely a ma emberéhez közelebb hozta Verseghy Ferenc sokoldalú munkásságát.
A szolnoki születésű Deme Zoltánnak köszönhetően megszületett egy válogatás "A korán jött ember" címmel.
A gazdagon illusztrált kötet az ő bevezető tanulmányával jelent meg 1996-ban.

A fordítói munka jó évtizednyi szüneteltetése után 2000 tavaszán került sor Verseghy egy jelentős nyelvészeti munkájának, az 1793-ban kiadott, Proludium in institutiones linguae hungaricae magyar nyelvre való átültetésére.
 
A Bevezetés a magyar nyelv törvényeibe címmel megjelentett fordítást a könyvtár elsősorban Éder Zoltánnak, az ELTE docensének köszönheti. A helyi munkacsoport jelentős alakja pedig Győri Gyula, aki a korábban elkészített Verseghy-fordításokban is fontos szerepet játszott. A jászapáti illetőségű latin tanár országos szaktekintély, akinek latin nyelvű szentenciagyűjteménye is megjelent és más nyelvi tankönyvek lektorálásában is közreműködött.

A Verseghy-kultusz ápolásának legfrisebb kezdeményezése egy új könyvsorozat elindítása volt. A Verseghy Kör és a Megyei Könyvtár által gondozott Verseghy Kiskönyvtár elsősorban helyi alkotókat, valamint azok munkáit bemutató kiadványok megjelentetését vállalta fel.
A sorozat 2004 és 2006. között évente egy-egy kiadvánnyal bővült.